A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
29 végén minden rámegy az orvosra, patikára és szanatóriumokra. Elvezni akarták az érzéki gyönyöröket, és szívük mélyén megundorodtak egymástól, kielégítetlenek maradtak. Az oktalan érzékiség nem ad nekik igazi nyugalmat. Anélkül, hogy tudnák miért, már nem lelik többé kedvüket benne. Nagyon komolyan figyelmeztetem Önöket arra, hogy meneküljenek ebből az áradatból, amely elborítja ma a világot... Az ott lévő emberek egyike mondta el ezt, aki gratulálni jött a pályaőrnek. Ekkor vetődött fel előttem először ez a kérdés. Biztos, hogy sokkal könnyebb mindig egyedül maradni és az alkalmakat kerülni, mint házaséletet élni, az egymáshoz való joggal, az éjjel-nappal adandó alkalmakkal és mégis uralkodni magunkon. Kétségtelenül nagyfokú hősiesség kell ahhoz, hogy valaki hosszú ideig megtartóztató házaséletet éljen. Azonban ha akarja az ember, képes rá. Ezt gyakran tapasztaltam mások esetében is. Ehhez azonban megnevelt és jól begyakorolt akaraterőre van szükség. RÓMA. - A Vatikán félhivatalos lapja, az Osservatore Romano, nemrég egy erélyes hangú cikkben tette szóvá az aggasztó mértékben emelkedő súlyos közlekedési baleseteket. "Túlsók halott az utakon" cím alatt alap mindenekelőtt azt szögezi le, hogy nem lehet közömbösen napirendre térnünk a közlekedési balesetek számának ijesztő emel kedése fölött.Az ilyen szerencsétlenségek áldozatait éppúgy gyászolnunk kellene, és éppúgy meg kellene siratnunk, mint elemi csapások: földrengések, vagyár- vizek áldozatait. Itt is emberek életéről van szó, amelyek a család, és magának az Istennek a szemében is, szent dologi Bűnösnek kell minősím feni azt a nemtörődömséget, amellyel ”hozzászoktatjuk’magunkata közlekedési balesetek tényéhez és ugyanazzal az érdektelenséggel olvassuk őket az újságokban, mint az idő járás-jelentést. "Az utcákon, és kint az utakon egy háború folyik, egy vak, ostoba és értelmetlen háború", Amennyire emberileg lehetséges, ennek a céltalan vérontásnak véget kellene vetni! Az utaknak ez a drámája legalább háromnegyed részben megtalálhatná megoldását az autót vezető egyének lelkiismeretében és felelősségtudatában. Semmiféle közlekedési szabályok és rendelkezések nem fognak önmagukban eredményre vezetni. Csakis a"lelkiismeret lehet a szükséges fékező hatással arra a lábra, amely a gyilkos gázpedálra nyomódik”. - Az Osservatore Romano-nak ezeket az észrevételeit nekünk is érdemes tudomásul vennünk. Akár vezetünk kocsit, akár nem, hozzá kell segítenünk a közlekedési balesetek számának a lecsökkentéséhez. ( E tárgyról novemberi számunkban bővebb cikk jelent meg!)