A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
II azttanította nekünk, hogy a majom körülbelül egymillió évvel ezelőtt vált emberré. Nos, most úgy látszik, hogy mi ugyanolyan régóta létezünk, mint a majmok, sőt talán még sokkal régebben. Talán hamarosan arról fogunk hallani, hogy a majmok visszafejlődött emberi lények.'Ez nem is volna nagyon meglepő. (Elvégre is, a közelmúltban egy modern művészeti kiállításon elfogadtak több képet, amelyeket egy csimpánz festett.) Az elmélet még újnak sem számítana. Bizonyos malá- ji törzsek már régóta ezt tartották. A maláji szigeteken élő legnagyobb majom az orangután, ami az ő nyelvükön vad-embert jelent (oran; ember, után: vad.) Mindenesetre, most már ú^y látszik, hogy a majom nem ősünk. Legfeljebb unokatestvérünk. Adám nem volt gorilla. Éva nem volt csimpánz. És ha továbbra is majmok módjára viselkedünk, nem mentegethetjük már magunkat azzal, hogy kötelességünk őseinkhez rúél- tóknak bizonyulnunk. A tudomány tévedett, nem a Biblia. Természetesen már a keresztény korszak első századától kezdve tudták az egyházdoktorok, (ahogy a régi idők hittudósait nevezzük), hogy a Biblia egyes részeit jelképes nyelven írták. Tehát nem értelmezhetjük mindig szó szerint a Bibliát, amit láthatunk abból a tényből, hogy Jézust "Dávid fiának" nevezi. Dávid király azonban több mint hétszáz évvel Jézus előtt élt. Ó Urunknak csak őse volt, nem pedig közvetlen atyja. "Fiú" gyakran csak "leszármazottat" jelent. így, még ha be lehetne bizonyítani a fejlődés-elméletet, akkor sem lehetne felhasználni a teremtés tényének megcáfolására. A fejlődés nem más, mint "elnyújtott teremtés" és annak ideje csak számunkra túnikfel olyan hosszúnak, de nem Isten számára, aki az időt éppúgy teremtette, mint Adámot, Évát és a majmot. Lá t tu k csillagát napk e 1 efen és eljöttünk, ajándékot hozva, hogy hó do íjunk NEKI. (Mt.2,2.)
