A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
6 Vallásos o k ta tó-mJ so r. Nohanagyon egyszerű műsorszámnak látszik - főleg, ha zenei aláfestés nélkül közvetítjük - mégis nagyszerű eredménye van, ha sikerül olyan előadót találni, aki megnyeri a hallgatóság tetszését. Hozzájárulhat a sikerhez az is, ha az illető kiváló katolikus egyéniség, vagy közismert tudós, művész, sportember, politikus, vagy közéleti férfiú. Az ilyeneket még akkor is érdeklődéssel hallgatják, ha nem rendelkeznek különös szónoki tehetséggel. Beszélgetés. Kiváló katolikus egyéniségekkel lefolytatott beszélgetés szintén jó műsorszám, még akkor is, ha külföldi az illető, s így nem beszéli jól a nyelvet. Mind a kérdéseket, mind a feleleteket gondosan elő kell készíteni, s általában jó mindezt le is írni, még akkor is, ha a beszélgetés közbennem ragaszkodnak szorosan a leírt szöveghez. Csak így biztosítható, hogy nem lesznek hosszas és kínos szünetek az előadás közben, és hogy nem fognak eltérni a tárgytól, s nem vesznek el lényegtelen részletkérdésekben. Természetesen a beszélgetést ennek megfelelő stílusban kell leírni, s nem kell aggódni, ha az előadás közben nyelvbotlások, vagy nyelvtani hibák fordulnak elő. Ez életszerűbbé teszi az egészet, s megóv a mesterkéltségtől. A beszélgetés vezetőjének gondoskodnia kell rövid tájékoztató bevezetésről és befejezésről is. Párbeszédek, vitaelőadások. A vallásos oktatás hamarosan unalmasan egyhangúvá válik, hacsak nem tehetséges előadóról van szó. Ezt elkerülhetjük, ha párbeszéd alakjában adjuk elő. Ugyancsak azonnal felébred a hallgatóság érdeklődése, ha a másvallásúak által gyakran felhozott ellenvetések vezetik be az előadást. Vagy egy a katolikus vallás iránt érdeklődő egyén tehet fel kérdéseket a papnak. Több egyén is szerepelhet, pl. egy pap, egy "másvallású" és egy meggyőződéses katolikus, stb. Ilyen természetű előadásokhoz bőven találunk anyagot az áttérők oktatására kiadott levelező-tanfolyamokban, vagy könyvekben. Ugyancsak jó anyagtárak ehhez a röplapok és füzetek. Nem tanácsos azonban egy hitetlennel, vagy a katolikus vallást támadó másvallásúval folytatott helyszíni közvetítést rendezni, mert azok olyan ügyesen és ékesszólóan tehetik fel a kérdéseket, hogy a katolikus fél könnyen elakad, vagy nem tud hozzászólni az előtte ismeretlen, de tényékként beállított eseményekhez, s így a hallgatóságban a vesztes benyomását keltheti. Ha pedig nem készítik elő
