A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
46 nek hétköznapi helyzetükből, kozmikus élmények részesei lehetnek, uralkodóvá válhatnak, külön világba menekülhetnek. A mai ember versengő kedve is fokozatosan megváltoztatja a vezető és az autó viszonyát. A sport arra tanít, hogy ha valaki a versenyben eredményt és sikert akar elérni, nagyon jól kell ismernie az eszközt, szerszámot, gépet, amellyel versenyez. A személygépkocsi tulajdonosa számára is egyre természetesebb parancs, hogy minél jobban meg kell ismernie, ki kell kísérleteznie a gépét, ha biztonságosan akar haladni vele. Tudnia kell, hogy viselkedik a gép és annak minden egyes alkatrésze, ha a sebességmutató nyolcvan, száz, százhúsz fölé emelkedik. A vezetőnek gépe búgásáról felkeli ismernie, szabályosan működik-e az, mások által észre nem vett jelekből is meghallania, látnia, ha valahol hiba van benne. Tudja, hogy nem bízhatja rá magát a gépre automatikusan, vakon, hogy a bonyolult szerkezetnek szinte egyénisége van, nem lehet durván rákényszeríteni olyan feladatot, amelynek megoldására nem alkalmas. Ismernie kell a pályát is. Az út beszél a vezetőhöz. Minden pillanatban új és új figyelmeztetést intéz hozzá. Ezeket a jeleket figyelembe kell vennie, ha nem akarja gépét és önmagát veszedelemnek, pusztulásnak kitenni. Nem fokozza a sebességet olyan útszakaszon, ahol váratlanul elébe bukkanhat akadály. Ismernie kell saját magát is. Képességeit és hiányosságait, gyengeségeit egyaránt: milyen gyorsan tekint át egy-egy bonyolult helyzetet, ki tudj a-e választani a leghelyesebb megoldást és van-e ereje végrehajtani azt? A helyes önismeret legelső parancsa: az ember, ha meggyőződik alkalmatlan voltáról, nem vállalkozik autó vezetésére. Nem ül volán mellé, ha olyankor, amikor esetleg a pillanat töredékrésze alatt kell cselekedni, elveszti a fejét, vagy ha egyébként is hajlamos a szórakozottságra. Kétségtelen, a tökéletes és biztonságos autóvezetés nem könnyú, nem egyszerű, máról holnapra megoldható feladat. Nincs tökéletes gép, tökéletes út és tökéletes vezető. Az ember a volán mellett a legpontosabb közlekedési rendben is magára marad. Magának kell döntenie hirtelen előállott bonyolult helyzetekben. A veszélyeket, amelyekkel szemben kell néznie, nem mindig lehet előre, idejében meglátni. A veszélyek soha nem bizonyosak, de mindig ott leselkednek a vezetőre, a gépre, az útban és önmagában. Még az óvatosság sem elég, nem jelent tökéletes biztonságot, sőt, ha túlzásba viszik, balesetek forrása is lehet. Olyan úton, ahol végtelen sorban futnak a személygépkocsik, a túlságosan lassú, óvatoskodó hajtás épp any- nyira lehet zavarok forrása, mint a vakmerő és gátlástalan vezetés.
