A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
40- Jó, megtartom. Kutatni fogunk a jezsuita Páter élete után.- Én úgyis összeköttetésben vagyok velük, - mondta Luis. Jósé felkapta fejét s mintha valami hirtelen eszébe jutott volna, fogta a kis papírlapokat és egyiket Luis kezébe-tette:- Luis, te érdemelnéd az egészet. Úgy érzem, legalább egyiket neked kell adnom. Mikor felértek a romokban heverő várhoz, körüljártak... A fiúk kíváncsiak voltak. Luis, aki szívesebben mélyedt volna emlékeibe, beszélt nekik az ostromról. Tágranyüt szemekkel hallgatták. Lelkesedés töltötte el őket, a kadétok, az ezredes, a tisztek, a legénység iránt, a felmentők iránt, a hősiesség iránt, a kitartás iránt... / Újra megindult a tervezgetés: Igenis folytatni fogják kongregációs életüket és összeszedik újra a fiúkat, mert kitartással mindent lehet, Jósé megmutatta... Mikor fáradtan leültek egy kis halomra és nézték a várost maguk alatt, Jósé a térdére csapott.- Fiúk, tudjátok mit álmodtam?- Érdekeset mondtál ébredéskor! Halljuk!- Most, mikor itt van mögöttem a vár szétlőve, s minden elmúlt perc emléke lelkembe idéződik, el kell mondanom.- A vártoronyban álltam, ott voltál te Luis, Estaban, Pedrós a többiek is, Mánuel és még sokan ismeretlen fiúk is, mind fehér, csillogó páncélban. Fehér köpeny volt rajtunk, rajta piros, vérző Jézüs Szíve, lángokkal, kereszttel. Új lovagok voltunk. Mind a város felé néztünk, ahonnét ágyúkkal, puskákkal, gépfegyverekkel lőttek ellenünk, de nem tudtak eltalálni. Csak mosolyogtunk, nevettünk, mert tudtuk, minket nem is lehet eltalálni. A támadók alulról nem vették észre, hogy magasan a kék égen hatalmas, piros Szív lángol és sugarai körülvesznek minket, azértnem tudnak eltalálni. És nem mesz- sze tőlünk a Szív alatt a Szent Szúz áll mosolyogva és átlátszó kék palástot borít ránk, hogy a sugarak körülöttünk maradjanak... Olyan furcsa volt és olyan szép! Nem tudom, értitek-e?- Értjük, Jósé, szólt Luis. Mi a jövő nemzedék, lovagok leszünk, akiket nem lehet bűnnel és aljassággal letörni. Erőszakkal sem! Fehérpalástú, tiszta lovagok. Fehérpáncélú, erős lovagok...- Krisztus Király Szívének erejével a Szent Szúz oltalma alatt, - mondta Jósé, s a többiek erősen szorongatták a kezét. VÉGE.
