A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-11-01 / 11. szám

35 végivel.- Ott történt ni! Búcsú napja vót. Ideát vótak a szentlászlói cim­borák is. Iszogattunk. Azt mongya eccer a Kurucz Balázs Szentlász- lórul: hogy ű egy ültőhelyében megevett egy cipót, 80 tojásbul rán­tottét, meg rá egy fél akó bort. Azt mongya erre a Gabi: hogy az semmi! U megeszik egy egész kenyeret, 100 tojásbul a rántottét, meg rá egy akó bort. Oszt fogadtak. Leszalasztották az egyik leske- lődőkis legényt a hozzávalókért. Mikor kész lett, a kutya sem mer­te vóna gondolni, hogy annyi lesz belőle. Mondom a Gabinak: ne te ne, ne vadulj, ettül megdöglesz... Nem ő - mondta. Hát neki is fo­gott. De csak nem akart fogyni. Ivott rá bővecskén. A szeme úgy kidülledt, mintha kocsánon lógna, ömlött rula a veríték, ollan veres lett a képe, mint a friss marha-hús. Odahúzódtam mellé. Mondom: hadd abba, beledöglesz. Csak rámfordította azt az ocsmány képit. Erre könyörgésre fogtam a dógot. Oszt úgy belém rúgott, hogy el­gurultam. Erre mondok: hogy ez Isten ellen való vétek. Akár meg­rendelheted a harangszót, ha megeszed. De a két párt csak biztatta. Ez annyira megdagasztotta azt az amúgy is fene nagy virtusát, hogy aszongya: inkább belehal, de a fogadást megnyeri.- No és? - szaladt ki a papból a kíváncsiság.- Hát meg is nyerte, de az élete ráment. Bevitték Egerszegibe. Kirepedt a gyomra. Az orvos csak csóválta fejit. Azt mondta: késő! - Bűnös virtus vót a kérem, amondó vagyok, nagyon bűnös virtus!- Aztán mikor faragta a rigmust?- Egy esztendőre rá. Hódvilág mellett. A nép azt mesélte, hogy maga az ördög égette bele a fejfába, mer a virrasztók látták a tüzet .meg a füstöt, mikor égettem.- Hát kend nem félt ott a temetőben?- Nem mondom, néhakivert a hidegrázás, ha arra gondóttam, hogy ahóttak nyugalmát háborgatom. De azóta van rajta. Mert bűnös vir­tus vót az, most is azt mondom. HALOTTUNK: Mrs. Nicholas Nagy, Norwalk, Conn. R. I. P.

Next

/
Thumbnails
Contents