A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
51 és elhagyatottak felé. Nem gimnáziumban, hanem ilyenek között történt az első szervezés. Budapesten az első testőrgárdák a külvárosi polgári iskolákban indultak, de már az első évben középiskolákban is megalakult. A Szívtestőrség növekedésével kapcsolatban felmerült egy új kérdés: a lelki élet és apostolkodás mellett nem kellene-e gondolni arra, hogy a testőrök kapjanak olyan valamit is, ami a fiúknak öröm is, szükséglet is. Ez pedig: a nyár... a nyaralás. Semmi sem volt természetesebb, minthogy a testőrök egy-egy táborozás keretében kapjanak nyári üdülést is, további kiképzést is. Ebből a gondolatból született meg az első testőrtábor 1935 nyarán Jászteleken, amelyen 106 testőr vett részt három hétig. Sz. József, a Szívtestőrség "pénzügy- minisztere", mondhatjuk csodálatosan segítette az anyagi részt, mert nem volt sem sátor, sem "konyha", sem "főzni való", csak egy csomó gazdagnak semmiképpen nem mondható fiú. Érdemes egy párbeszéddel befejezni a megemlékezést a Szívtestőrségre, amely az egyik testőrvezető pap és a testőrök közt folyt le: A vezető: - "igen, én is szeretném, de ha nem lehet... " A testőrök: - "Miért nem lehet?" A vezető: - "Már mondtam... nincsen sátor... " Testőrök: - "Es az baj?" A vezető: - "Baj? Hát hol alszol, ha esik az eső?" Csönd. A vezető: - "És mit fogsz enni?" Csönd. A vezető (megbátorodva, hogy nincsen felelet az ellenvetésre): "És a vonaton sem visznek ingyen. Na látjátok... egyelőre nem megyünk. " Egy testőr: - "Szóval pénz kellene?" A vezető: -"Igen, mégpedig sok!" Egy hang (az egyik tábor után sóvárgó testőr ajkán): "Elmegyünk darizni". (Mivel ezt a szót nem lehet megtalálni a klasszikus szótárakban, meg kell mondani, hogy ez koldulást jelent.)
