A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-11-01 / 11. szám

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

33

A BUXOS VIRTUS

A lőcsfalvi temető legrégibb szelvényében a néhány kőemlék közt árván korhadó fakereszt áll. Jó kemény diófából készülhetett, mert a többi társát mind megrágta az idő vasfoga, de ez még most is dacol vele. A mohás felületen égetett betűk mutatkoznak. Hiányos már az írás, mint az öreg ember fogsora, de a lőcsfalvi pap a következő sírfeliratot sillabizálta ki belőle:

"itt nyugszik Kis Gábor, - Kirepedt a hasa, - Imádkozzék érte, aki ezt olvassa. "

Igaz, a vers sántít, meg nem is valami istenes. Talán huncutságból égethette bele valami csufondáros cimbora. Szegény Gábor. Élt 24 évet s annak is milyen dicstelen vége lett. Az évszám szerint csak a falu legöregebbjei eszmélhettek a históriára.- No, ennek a végére járok, - gondolta magában a lőcsfalvi pap első látogatása alkalmával a rábízott Isten szántóföldjén. Majd a deres fejűek közül csak akad valaki, aki felvilágosítsa.

Nem nagyon sürgette a dolgot, hogy azt ne gondolják, igen hamar beleüti az orrát a falu dolgába. így csak alkalmasint szedegette ösz- sze a történelmi adatokat. Ilyen módon jutott el a históriában addig, hogy a falu nem sokat tud róla. Rég volt, hát elfeledték. Kevesen éltek már azokközül, akik Gábort eltemették. Ha valaki, hát az öreg Bakos András, a falu csősze, meg baktere tudhat a legtöbbet, mert korabeli volt, meg szegről-végről atyafi, no meg Gábor legénykori cimborája... De mint mondták András Bá’ nehezen méri aszót, mintha mindegyikért külön adót kéne fizetnie. Nem szeret beszélni. Meg aztán nem volt papos ember sem... Ezért hát nagy taktikával kellett a lőcsfalvi papnak a történelmi kútforrást megközelítenie.

Egyszer, mintha csak véletlenségből esett volna, bekövetkezett Bakos András udvarába. A határban még nem volt mit csőszködni, az éjjeli őrséget meg már rég kialudta. így hát a kora-tavaszi délutánon