A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

4

tént, hogy a doktor úr meg a pályaőr szívélyesen üdvözölték egymást és csakhamar a családra került a szó. A pályaőrnek öt szép gyereke volt és a városba származott tisztviselőnek csak egy. Amint a vasutas ezt hallotta, nyomban megjegyezte; "nem jól van ez, mert A SZÍV újság szerint a katolikus szülőnek egykézni nem szabad". így gondolkozott az a hatalmas tábor, amely a lapot állandóan olvasta, pedig akkor sem volt jelentős családi pótlék a gazdasági rendszer és a kormányzat hibája miatt. A legújabb hivatalos jelentés szerint megint egy ezrelékkel csökkent a múlt évben a születési arányszám nálunk, tehát kétség nélkül ez a szocialista haladás legnagyobb sikere abban a nyomorult országban, mert az egész világon mi vagyunk az elsőka magzatölés terén. Mennyire kellene most otthon az a jó SZIV-újság és mennyit kell majd egyszer dolgozni, amíg egy haldokló népet megint életre támasztunk!

I \ étség nélkül fontos a korszerű földművelés vagy sebészet, de ' sokkalta fontosabb a sikerült házasság, az erős család, a jó iskola, az egészséges sajtó, az igazságos törvényhozás és becsületes kormányzás. Az a boldog nép, amelyiknek jó a világnézete s tiszta, kemény jellemű ifjúságot tud nevelni a jövőnek és az örök életnek. E főbenjáróügyeket tárgyalta A SZÍV hétről hétre úgy felelve az életnek, amint az kérdezett, színesen, példázva, velősen. A szerkesztőségnek persze nagyon segített a Vatikán, hiszen az elmúlt félszázad páratlan forrongásában a két nagy Pius kénytelen volt nyilatkozni a vadul burjánzó tévedések miatt. így kapcsolódott be aztána mi népünk is a világ szellemi mozgásába és A SZIV-ből pontosan megtanulta a helyes gondolkodást és magatartást. Az olvasók ebből azt is j ól meglátták, micsoda maszlag az a jelszó, hogy a vallás magánügy. Ma is ezt hirdeti minden politikai eretnekség, de a valóságban az ellenkezőt csinálja.

P

áter Bíró után a csöndes hangú Zsíros Ferenc lett az egyik szerkesztő, amásikCzapik Gyula volt, a későbbi egri érsek. így a vezetés már nem volt olyan egységes főleg abban, hogyan tárgyalják a magyar társadalmi kérdést. Pontosan tudjuk; Zsíros haladó gondolkozásúvolt, de nem olyan harcos természet, mint társa, aki viszont e téren inkább óvatosnak bizonyult. A belsőbb körben néha éles vita folyt erről, amiről persze a közönség nem értesült és tudtommal nyíltan senki sem támadta a lap irányvonalát.