A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
47- Részletesebben! A halottak nevei?- Vizcarra közlegény.- És?- Malgarejo Mánuel, a vörös kémfiú! Jósé nem értette az ezredes feleletét. Megszorította erősen puskáját és a kórterem felé nézett. Valami megnyugvást érzett. Mánu- elhez gyakran járt, a fiú bánta előbbi életét. És tegnap este elkérte rózsafüzérét. Azt, melyet egyszer összetiport Madrid utcáján. Amint felváltották, futotta szerencsétlenség színhelyére. A műtőben feküdt a két halott. Mánuel melle fel volt szakítva, s kezében görcsösen tartotta a rózsafüzért.- Fiam, feküdj le, kimerültél. - mondta az ezredes, amint újra az állásokra jött, de Jósé mindig ugyanazt válaszolta:- Tessék szolgálatban tartani, még bírom! Es bírták: a kadétok, a katonák, és Jósé is. Mintha csak érezték volna, hogy a nemzetiek Toledotól huszonkét kilométerre vannak elfoglalták Torrigos városát és gyorsított menetben folytatják útjukat Toledó felé. S a harc folyt tovább... Az új keresztesvitézek, a fiatalok, Jósé és a többiek, az ifjú kadétok, ki tudja, hogyan, az öregek lemondó sóhajaira nagyot dobbantva felvágják homlokukat, nekifeszülnek, hogy győzzenek s a géppuskák idegtépő kattogásában, a gránátok robbanása között, a füsttől kormosán, sérüléseiktől véresen egyre elszántabb lélekkel harcolnak és tudják, hogy győzni fognak... Jósé szeretett melléjük hasalni, puskával a kezében a hasadékok- nál és nézni ezeket a nagy fiúkat, kiknek sima arca az elmúlt hetven nap alatt megcsontosodott, megráncosodott, elsápadt... csak a szemük villogott fényesen és lelkesen. Mascardo ezredes is, ki fia halála után fiaként szerette őt, többször mondta neki:- Jósé, fiam, érted-e ezt az áldozatot! Ezek a fiúk elmenekülhetnek, amikor akarnak, élhetnének otthon fényes uniformisaikban, sétálgathatnának, udvarolgathatnának... s ezek itt maradnak meghalni! Ezek az új keresztesek... Fiam helyett mind a fiaim! Ilyenkor egy pillanatra maga elé szokott nézni, arca gyengéd lett s lelkében végigsimította mindenegyes hős kadétját... Éhhalál fenyegette őket. Tanácskoztak a tisztek, de hiába tanácskoztak, Jósé megborzadt arra a gondolatra, hogy éhen kell halniok,
