A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 10. szám

42

Eljegyeztem vele magamat. Szívem tüzet fogott. Egyáltalán nem szégyellem bevallani. Az már benne van a Teremtő világterveben, hogy az emberi szívek egymásra találjanak. Azt hiszem aligha akad egyetlen egészséges lelkületű leány, aki közömbös tud maradni amikor szerelemből megkérik a kezét, mégpedig egészen őszintén, komolyan, és ha szívét még nem kötötte le másnak. Mégis valami hidegséget, idegenkedést éreztem iránta lelkemben, mintha megállásra késztetett volna valami, akárcsak mikor lebocsátják a sorompót a vasúti átjárónál... amint Albert olyasmit kért tőlem, ami ellentétben volt a családi szokással. Akár szóban nyilvánult ez meg, akár bizalmaskodásban, akár kívánságban.. Ismételten rá akart beszélni arra, hogy itt, vagy ott egyedül találkozzunk, egy estét töltsünk együtt egyedül. Ilyenkor mindig veszélyt sejtettem, jóllehet nem tudtam milyen veszély várhat rám. Egyáltalán nem láttam azonban be, miért volna szükség erre az egyedüllétre. A család nem volt kicsinyeskedő. Bőségesen volt időnk és alkalmunk, hogy jövőnkről beszélgessünk. Azért nem tettem eleget kérésének. Ez szemmel láthatólag bosszantotta őt.

Amikor hallotta, hogy elérkezett hazatérésem ideje, megint indítványozta, hogy használjuk fel az alkalmat és töltsék vele egy teljes napot.- Nem szalaszthatjukel a jó alkalmat, hogy egyszer igazán szeressük egymást, most már igazán jogunk van erre, - mondotta.- Jogod? Mire? Bármikor eljöhetsz hozzánk, anyámékhoz, akkor is, ha hazamegyek.- Hallgass egyszer már rám. Add jelét, hogy szeretsz engem, különben nem hiszem el, ha továbbra is kényeskedsz és ellenszegülsz.

Ekkor még mindig nem értettem meg, hogy mire céloz. Mégis félelem markolt a szívembe.. Iszonyodás a szemében fellángoló fűztől, erőszakossá vált bizalmaskodásától, amely annyira érthetetlen volt számomra...- Hagyjuk ezt! Azt sem tudom, miről beszélsz! En csak Uramhoz, Istenemhez tartozók teljesen, senki máshoz... - és ezzel magára hagyva őt, kimentem a szobából.

Az új és ismeretlen tapasztalat most erősen megülte lelkemet és nem hagyott többé békét nekem. Mi rejlik e különös szavak mögött? Világosan szerettem volna látni. Este elmentem a Boldogasszony templomába. Holnap a Mennybemenetel ünnepe lesz. Tanácsot akar-