A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 10. szám

23 mint szülni és születni, jóllakni, egy keveset örülni, egy kicsikét élvezni; szenvedni, gürcölni és végül elpusztulni; "Rövid és unalmas az élet, nincs öröm az élet végén, nincs sen­ki, aki visszatért volna az alvilágból,, Mert a semmiből születtünk és leszünk, mintha nem lettünk vol­na; mert a leheletünk csak mint a füst és a beszéd: szívünkön csiholt szikra. Ha kialszik, hamuvá lesz a test, és lelkünk eloszlik, mint a gyen­ge lég és elmúlik életünk; mint a felhő, eloszlik, mint a köd, mi­kor felkel a nap... Időnk, miként az árnyék, tovatűnik s nincs visszatérés. Jertek hát: éljünk a jelennek és élvezzük a teremtett dolgokat, míg fiatalok vagyunk! Drága borokat, illatos keneteket hozzatok, szakítsuk le az élet virágait; fejünkre koszorút és rózsát, még mielőtt elhervadnának. Bujaság a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk. Az erő legyen az igazság mértéke; az erőtlennek nincsenek jogai. Az igaz csak vádol bennünket és megrója feslettségünket. Azt ál­lítja, hogy nála van az Isten ismerete és Isten fiának mondja ma­gát. Lássuk tehát, hogy igazat beszél-e, s próbáljuk ki, minő sorsban lesz része és milyen véget ér... " Így beszéltek a századok minden időkben és még ma is ez a világ jó részének a hite. Miért? Mert nem tudják az Isten titkait, sem az igazság jutalmában nem reménykednek. (Bölcsesség könyve 2,1-22). A Szentírásnak ez a mesteri leírása hűen tükrözi az általános helyzetet. Ma is így gondolkozik az emberiség nagy része. Ez volt az általános kép Kr. e. 2000 körül is. Babilónia akkor virágkorát élte. Ur városa a legnagyobb és leg­szebb városok egyike volt az egész birodalomban. Ebben a városban, ebben a birodalomban kezdődött meg az üd­vösség története... HALOTTAINK: Mary Cserenyak, Elizabeth, Pa. Mrs. S. Pilchak, Lincoln Park, Mich. Mrs. Michael Szidor, Oshawa, Ont. Canada R.I.P.

Next

/
Thumbnails
Contents