A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
4 A remény olyan emberi érzés, mely nélkül senki sem élhet. A remény bizakodó vágy valami jó elnyerésére, ami még nem osztályrészünk. A keresztény remény nemcsak az el nem ért jó felé irányul; magában foglalja a már elért jót is. A keresztény remény alapja az isteni kinyilatkoztatás és Isten ígéretei, továbbá a kegyelem adományai. Am a legnagyobb természetfölötti boldogságra vágyunk, a tökéletes boldogság forrására, Istenre. Megváltásunk reménye a mienk, de üdvösségünk még nem teljesedett be. Ha már elértük volna azt, vagy teljes biztonságunk volna róla, akkor nem lenne célja a reménynek. Most még a remény éltet bennünket, a sóvárgás, a vágy. Az isteni kegyelem bennünk az üdvösség kezdete. Már Isten Országának polgárai vagyunk a kegyelem által, de Krisztus Országának végleges állapota, az egész teremtés megváltása még csak egyes személyekben valósult meg - azokban, akik elérték az üdvösséget. Életünk célja az, hogy egyesüljünk örökre Istennel. Ez akkor valósul meg, mikor Krisztus második eljövetele után az O országa véglegesen megvalósul. A reményre azért van szükségünk, mivel szeretetünk tárgya, melyet a hit által ugyan ismerünk, még nem teljesen birtokunk. A remény tesz képessé bennünket a jelen szenvedéseinek elviselésére. Az Istent Békéjének harmadik föltétele a Szeretet élete, mely képessé tesz emberi képességeinket meghaladó Isten- és embersze- retetre. A természetfölötti Istenszeretet olyan, hogy mindenben Istent szeretjük elsősorban. Úgy természetfölötti ez a szeretet, hogy a te-, remtett világba ágyazott életünk minden teremtménye Istenhez emel és szentel szeretetével. Isten élete a szeretet élete. A megszentelő kegyelem állapotában látóképességet és erőt kapunk arra, hogy Isten szemével lássuk magunkat és a teremtett világot. Es akaratunk megegyezzen az isteni akarattal, mely a szeretet élete bennünk. Ha így szeretjük Istent, szeretetünk kiárad Isten teremtményeire, Isten képmásaira, Krisztus testvéreire, az embertársainkra is. Azért szeretjük felebarátainkat elsősorban, mert Istenhez tartoznak a teremtés, a megváltás és a megszentelődés jogán. A béke tehát csak az Istennek szentelt emberi életben lehetséges. Béke nincs Isten nélkül. Csak az emberben lakozó Isteni Erő, a kegyelem képes létrehozni, megőrizni a békét. És csak az tud maga körül békét teremteni, csak az segítheti embertársait az Isteni Békéhez, akiben él az isteni kegyelem, az Istennek szentelt élet cselekedetei által.
