A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
2 gei vallanak bűnvallomás nélkül a pszichiáternek. Sokan hasznos tagjai lesznek újra a társadalomnak, megtalálják emberi egyensúlyukat, de egyre többen siklanak ki, egyre többen roppannak össze, egyre több az elmekórház és idegszanatórium. Folyóiratok, filmek, televízió csak úgy öntik az érzéki szabadosság moslékát a fiatal nemzedékre, mely fuldokolva habzsolja a romlott táplálékot. Tudjuk jól, hogy akármennyire "békéről" van szó, béke nincsen sem az egyének életében, sem a családban, sem a kisebb, sem a nagyobb emberi közösségekben. Béke csak egyféle van, mely kielégíti az embert. Az Isten békéje. Krisztus azt ígérte tanítványainak, hogy "az én békémet adom nektek". Az Isten békéjét. 0, aki maga az Isten, Istenemberi életében hordta, élte, sugározta az Isten békéjét. Nincs béke, mely nem belőle táplálkozik. Krisztus békéje a keresztség szentségével ér hozzánk. A keresztség új teremtményt hoz létre. Ez az új teremtményi méltóság nem magunktól van, hanem Krisztustól. Krisztus képmásai leszünk általa. Tanúságtétel a világ előtt Krisztusról. A keresztség eltörli lelkűnkről az eredendő bűnt. Ez azonban csak negatív oldala a keresztség szentségének. A bibi helyébe - ez pozitív tartalom - a megszentelő kegyelmet kapjuk. Elő képmásaivá leszünk a feltámadt Üdvözítőnek. így emberi természetünk nemcsak merőben emberi, hanem felemelt, megváltozott természet lettj Krisztus új élete bennünk. Ez a nagy kegyelem nem a magunk érdemének vagy törekvésének gyümölcse, hanem Isten ingyen ajándéka. Mivel Isten színe előtt azonosítva vagyunk Krisztussal, Isten kedvét leli bennünk. A magunk hozzájárulása igaz keresztény élet által növeli és erősíti bennünk ezt a krisztusi életet és még tetszőbbé válunk Isten előtt. Keresztségünk által tanúságot teszünk Krisztusról a világ előtt. Krisztus példáját kell tovább adnunk és megváltó munkájában segítenünk kell. Azok, akik nem ismerik, félreismerik vagy még nem találkoztak Krisztussal, az igaz keresztény életet élő emberek által kell, hogy vele találkozzanak, őt megismerjék és kövessék. A keresztség bevezet bennünket a kegyelem világába. A megszentelő kegyelem által részesedünk az isteni természetben. Ez a részesedés élet; nem statikus, hanem dinamikus élet bennünk.
