A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
48 Fukuókában át kellett szállnom. Innen gyakori villamosszolgálat bonyolítja le a forgalmat... Erre van Eszak-Kyúsú (a nyugati nagy japán sziget neve) hatalmas gyár- és iparközpontja. Ezer kéményből csak úgy ömlik, hömpölyög a mocskos, sárgás, vöröses füst, az újkor fojtogató szimbóluma. Még legjobban talán a hajósok vannak. Ott a tengeren tág a világ. Igaz, viharban nagy a hullámverés. Még a szívverés is sebesebb ilyenkor. De legalább tisztább, szabadabb a levegő. Nem csoda, ha keményarcú, egészségesképp a tengerhez szokott halász. Természetesen kivétel is van. Gyengealkatú legény is akad köztük. Mint az, aki karácsony éjjelen köszöntött ott Simonósekiben (a kyú- súi tengeralatti alagút másik oldalán fekvő város). Épp ott voltam karácsonyra kisegíteni. Nagaszakiba menve útba esett. Az éjféli mise után szólított meg. Kisült, hogy az édesanyját ismerem. Ott van Hiroshima mellett a japán nővérek árvaházában. Hiradőból szakadt el Hiroshimába. Fiai szét vannak szórva Kyúsúban; ki itt, ki ott küszködik az élettel. Ez itt előttem kis hajón (halászhajó) kapitány oskodik. "Mondja meg édesanyámnak, ha találkozik vele ott Hiroshimában: él még a fia. És élő a hite is. " - Ez is a nagaszaki keresztények fajtájából való. Hirado nincs nagyon messze Nagaszakitól. Ott is virágzó keresztény egyházközségek voltak egykor... Elgondolkoztam. Lopva a hajós fiatalember után néztem. A tengerről jött. Az éjféli misét semmiképpen se akarta elmulasztani. Meggyónt. S újra ment vissza a tengerre. Nemsokára elnyelte őt a langyos karácsonyi sötétség... • Ez a nagaszaki keresztények képe: az éjszakából jöttek, az üldözés viharos, kíméletlen, kegyelmet nem ismerő sötét éjszakájából. A megszületett Kis Jézusnál vigasztalódtak, megmelegedtek egy kissé. Ilyenkor még a szegénységüket is elfelejtették egy éjszakára. Nem bánják már nyomorúságukat. S távoli édesanyjukra gondolnak, aki valahol, messze idegenben a kis pogány árváknak viseli gondját. Anyám, jó édesanyám! Felőlem ne aggódjék. En jól vagyok. Van nekem hitem, őrzöm, becsülöm én. Hogyne becsülné, hogy ne is őrizné. Anyjától kapta. Az meg az ősöktől... Vértanúk unokáitól...
