A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
44 P. Béky Gellert S.J., Japán N AGASZAKI- 2. rész Délután kisétáltunk az öreg városba. Ezt alig érte az atombomba tüzes lehelete. Csak az ablakok törtek be. Nagaszakit a hegyek védték. A város két hegylánc közé van beszorulva; hosszú, kanyargós, vékony sáv a hegyek sorompójában. Hiroshima egy nagy folyó hatágú deltájában fekszik, sík, mint az asztal. Talán ezért volt ott nagyobb a pusztulás, mint itt Nagaszakiban. A házfőnök lelkesen mutogatta a régi emlékeket. Szinte minden utcában van valami "keresztény" dolog. Itt volt a ferencesek rendháza, ott meg a templom állt, ez meg a kórház volt régen. Ez itt előttünk a kikötő; itt kötöttek ki a portugál hajók. Azóta a tengert visszaszorították a földre éhes lakosok, betöltötték a tenger sekélyesebb részeit, s most házak sorakoznak az aszfaltút két oldalán. A régi jezsuita rendházhelyén, a volt kikötő szomszédságában, egy modern vasbeton épület magaslik az esőt jósló fellegek felé. Kissé távolabb, az egyik domboldalban, megdőlt, öreg fa hajlik a kőlépcsős keskeny út fölé. "Miki Pál (az egyik vértanú neve) még látta ezt a fát" - mutatott rá büszkén a vezetőm. - "Több mint 400 éves fa!" - Tisztelettel bámultam a félig odvas, de csupazöld faóriásra. Szentek fája... A közelben egy buddhista templom szunnyadozott a csendben suhogó japán fenyők árnyékában. Szent, lelkigyakorlatós áhítat áradt el a fehérfalú kerítéssel berámázott nagy fatemplomon. Jóleső tisztaság ömlött szét a jól gondozott utakon, kerten, épületeken. Jobbra meg egy süveges hegy sötét árnya borult a hideg, újévi ég peremére. "Ez is jezsuita kolostor volt egykor" - sóhajtott fel kísérőm. Ha sikerül, jövőre emlékoszlopot szeretnék a kertben felállítani. Jövőre (1964) lesz a japán keresztények felfedezésének 100 éves évfordulója. Biztosan megengedik a boncok. Egyszer voltam náluk, nagyon kedvesen fogadtak".
