A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
41 rendkívüli zenei képességekről tett bizonyságot. A szülők négy és féléves korában, még elemi iskolájának megkezdése előtt, beadták őt Budapesten a Nemzeti Zenedébe. A leányka nevelése különben is a magyar fővárosban ment végbe, mert az édesapa a horvát minisztérium osztálytanácsosa volt. Az angolkisasszonyok intézetében Zden- ka kongreganista lett, gyakran járult a szentáldozáshoz. 12 éves korában rendezte meg első hangversenyét Pozsonyban. Budapesten 1917 december 2-án a Zeneakadémián adott hangversenyt. A SZÍV felszólítja olvasóit, hogy helyben és vidéken figyeljenek fel erre a nagy tehetségre. Másodikhangversenye 1918 március 25-én volt a budapesti Vigadóban, játéka ez alkalommal is nagy elismerést kapott. Ma sajnálatosan semmit sem tudunk arról, hogyan alakult később Ticherich Zdenka művészi pályafutása. Más alkalommal megelégedéssel írja újságunk, hogy Tisza István ajkáról is hallhattuk a katolikusok dicséretét. Mint erős református férfiú ritkán szánja ő rá magát ilyesmire. Most az történt, hogy a magyar politika egyik vezéralakja a református egyház egyetemes gyűlésén személyes tapasztalatokról beszámolva nagy dicsérettel említette milyen szépen viselkednek a harctéren a katolikus tábori lelkészek. Különösen kiemelt egy jezsuitát, akivel harctéri szolgálata idején átlagban minden negyedik nap találkozott kinn a rajvonalban, mert e jezsuita az életveszélytől sem riadt vissza. A SZÍV nevet nem említ. Mi emlékezetünkből úgy tudjuk, hogy ez a dicséret egy szlovák származású jezsuitára vonatkozott, aki abban az időben a magyar rendtartomány tagja volt. Később Rómában, majd távol Keleten működött, tudomásunk szerint mai napig is él és hazájában tartózkodik. A neve Jávorka Vendel. 1918 nyarán, mints. O.S. jelek, két folytatásos nagy cikk megint arra biztatja az olvasókat, hogy törődjenek a keresztény tanuló ifjúság jövőjével. A szegénység egyre hatalmasabb lesz, szerény vagyonú családok nem küldhetik egyetemre tehetséges fiaikat. Még inkább összezsugorodik a keresztény értelmiség. E veszélynek azonban nem szabad bekövetkeznie. Pénzalapok szükségesek, hogy a fiatal keresztény tehetségek előhaladását lehetővé tegyük. E figyelmeztetés már érezteti a keserű hangulatot, sőt a félelmet, amely az események alakulása és a közélet zavarai miatt állandóan fokozódott. Sajnáljuk, hogy nincs módunkban végiglapozni a SRDCE ez időszakából való számait. P.Bíró elbeszéléséből tudjuk,hogy a szlovák újság, a hozzá hűséges plébánosokkal együtt nem volt tétlen ebben az időben. 1918 szeptember havában közös megbeszélést is rendeztek Nagyszombatban és ott a közelgő eseményeket mérlegelték. I
