A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

40 nők is készek a legnagyobb könnyelműségre, akik előzőleg komoly katolikus életre törekedtek. Beteg felfogás és beteg szellem eredmé­nyét látja az elharapózó öngyilkosságokban. Harag önti el őt, amikor nyakra-főre olvashatja az átlagos pesti újságokban, hogy ez meg ez az élet gondjai vagy a súlyos betegség elől a halálba menekült. Mi­csoda menekülés az, amikor az ember súlyos bűnnel terhelten kerül az Isten színe elé? - kérdi olvasóitól. - Röviden annyit mondhatunk, hogy alegünnepélyesebb rovatot a szerkesztő tökéletesen felhasználta arra a célra, amelyet ő a legfontosabbak egyikének tartott: gyógyítsuk ki a tudatlanságból és a megalkuvó kereszténység beteges állapotából az egyszerű magyar népet. A nagy célok csak akkor érhetők el, ha tudatos kereszténység és a szív mélyéig ható áldozatkészség tölti be a jószándékú emberek szívét. Az oktatás nagy feladatát később más területen is végezni kívánja. 1918 idején állandósul az a rovat, amely a gazdáknak ad tanácsokat. Néha az időszaknak megfelelően nyújtja tanításait, máskor pedig in­kább a gazdák helyzetének közéleti vonatkozásait világítja meg. Nem annyira a tervek, mint a lelkesedés figyelemreméltó ezekben az Írá­sokban. Kiolthatatlan a hit a lap szerkesztőjénél, hogy a magyar gaz­da nagy feladatokra van rendelve. Csak tanulja meg aprólékosan, mit kíván tőle a föld kezelésének új módszere. Örömmel számol be min­den haladásról. Más területen is lelkesedéssel tesz szóvá minden tevékenységet, amely a keresztények előretöréséről vagy különös érdemeiről ad hírt. De a kiáltó hibák ellen is felemeli tiltakozó sza­vát, sokszor erős hangtól sem riad vissza, a bűnösöket pedig köze­lebbről is megnevezi. Nem hiányoznak a tanulságos külföldi hírek. Az ottani katolikusok buzgóságát vagy hitét igyekszik bemutatni. De külföldről érkeznek olyan adatok is, amelyek a katolikus hit ellenfe­leinek aknamunkájáról szólnak. Számunkra persze a több, mint 40 éves időköz ellenére is érdekesebbek a hazai újdonságok. Egyik-má­sik beszámoló elfeledett, de sajátságos, jellemző eseményre mutat rá. Többször olvashatjuk például, hogy a háborús időkben, a serdü­lő fiatalság ellenőrzés és apai tekintély híján feltűnő romlottságot mutat. Néha csak fegyelmezetlenségről szól a panasz, más esetben szervezettbandákbanjelentkezik az elfajulás. A zólyomi serdülőkről szól a legsötétebb hír, éjjel csapatosan dorbézolnak, tivornyákat rendeznek és botránkoztatják a békés város lakosságát. Szerencsére akadt egy keménykezű rendőrkapitány, aki megfékezte a kilengéseket. Kap is< dicséretet nagyszerű munkájáért. - A vigasztaló hazai ese­mények sorában több ízben hallunk egy fiatal horvát származású zon­goraművésznőről. Ticherich Zdenka a neve, már négy éves korában

Next

/
Thumbnails
Contents