A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
17 Nagyon sok házasságra árnyék borul. Komor, szürke árnyék, amely boldogtalanná teszi az anyát és nyomasztóvá teszi minden napját. Ahová egyszerbelopódzik, onnan többé nem távozik. Már az első' napokban ráterül a házasságra. Elkerülhetetlen végzet - egy bizonyos bűn következményeként. Amikor erről írok, nem egyetlen esetre gondolok csak. Nem egyetlen anyára. Ötvenet, százat, ezret tudnék itt megszólaltatni, hogy beszéljenek fájdalmukról. Mily különbözők életkörülményeik, s mégis alapjában véve ugyanazt szenvedik. A könyvelőék egyszerű, de csinosan berendezett háromszobás lakásban laktak. Nem sok holmijuk volt, de semmi szükséges sem hiányzott. Feltételezhette az ember, hogy jól érzik magukat. A feleség jó háziasszonynak látszott. Mikor elérkezett a szülés ideje, elhívtak engem és minden pontosan elő volt készítve, ami ilyen esetben szükséges. A férfi számára is készen állt a vacsora. Sőt még arról is gondoskodott, hogy lepihenhessek, ha az éjszakába húzódik a várakozás. A feleség túlságosan nyugodtnak látszott, szinte nyomott volt a hangulata. Megrázkódtatás tükröződött szeméből. Valahol elhibázta életét. A szülés szabályosnak ígérkezett. Az első gyermeknél azonban rendszerint kissé tovább szokott tartani a dolog. Hét óra felé hazaérkezik a férfi. Mogorvának, bosszúsnak látszik. "Úgy, hát szerencsésen már ennyire vagyunk" - ez az egész, amit mondani tud, amikorlátja, hogy felesége ágya mellett állok. Nemcsak hogy nem üdvözli kedvesen feleségét, de még egy jó szava sincs hozzá. Ilyenkor mindig méreg fog el engem. Szeretnék valamit az ilyen érzéketlen emberek fejéhez vágni. - A férj megvacsorázik és rágyújt egy szivarra. Negyedóra múlva felém mordul:- Mondja, meddig fog még ez a búbájosság tartani?- Lehet, hogy reggelig. (Egy szülésznő naplójából.)
