A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
14 (A 4 lócsfalvi pap naplójából.) Kis leányka játszik a templomkertben a pádon. Négyéves. Jutka a neve. Dúsfekete hajkeretben ennivalóan édes arcocska. Nagy komoly gyermekszeméből kisír a társtalanság, az egyedül valóság fájdalma. Milyen kicsiny és milyen komoly! Négyéves kis felnőtt. Apja, anyja tanítanak. Tanító házaspár. Gyermekük pedig egyedül él a maga kis kora-érett világában. A lőcsfalvi pap sokszor elnézi irodája ablakából. Jó barátok. A kicsi persze nem sejti, hogy látják, hallják. Most isottüla lócán. Előtte üres játékbaba-kocsi. A baba a kis Jutka ölében van. Foglalatoskodik vele, mint egy igazi anya a gyermekével. Ilyen korán kisarjadt benne az ősi anyai ösztön. Talán azegyedülva- lóság teszi. A baba torkát rongyokkal bagyulálta be.- Neked is mindig a torkod fáj! Jaj, de most nincs pénz orvosra. Anyu elvesztette az állását, sok a fizetni való, tudod ugye? De majd anyuskád meggyógyít téged. - így beszélget halálos komolysággal.- Valóságos anya! - gondolta a pap - lelkileg nem is négyéves, de legalább harminc.- Mit főzzön anyuska ebédre a babának? ... Persze, persze, most fáj a torkod, nem tudsz nyelni. No nem baj! Kapsz finom fejecskét... A pap maga sem tudta hogyan, de elindult az irodából a templomkert felé. Ahogy Jutka meglátta a közelgő papot, a babát visszatette a babakocsiba.- Jól viselkedj, ne sírjál. Anyukának vendége lesz. Jön a Tiszi Bácsi. Ezzel felegyenesedett, lesimította kis köténykéjét, megigazította a haját (ezt biztosan anyjától leste el) s a vendég elé sietett, mint egy meglett háziasszony.- Isten hozta minálunk, Tiszi Bácsi.- Magam is igyekeztem, kis Jutka. Nos, mit csinál az én kis barátnőm?
