A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
12 XIL Pius pápa szerint a hit ok - tatókatekéták képviselik a klasz- szikus világi apostolkodást. To- borzásukés helyes képzésük fontos szerepet játszik az Evangélium terjesztésében. A hithirdetőkkel együtt, akiknek állandó kísérői voltak, övék volt mindig az oroszlánrész az Egyház hithirdető munkájában. Sok esetben azt is könnyedén elérte a katekéta, amire - a nyelv s a bennszülött szokások ismeretének hiányában- a hithirdető sohasem lett volna képes. Az Evangélium terjesztésének munkájában nemcsak hasznos volt a katekéta - s az ma is - hanem egyenesen szükséges és senki mással nem pótolható. A hithirdetők jobbkezeként azoknak mindig segítségére voltak s osztoztak evangéliumi örömeikben és fájdalmaikban is. Többé-ke- vésbé leplezett közreműködésük mindig érdemekben és eredményekben gazdag volt. A katekéta dicsősége - csakúgy mint az apostolé - az volt, hogy verejté- vel - olykor vérével is - gyöke- reztette a lelkekbe Jézus KriszMISSZIÓS IMASZÁNDÉK A HITOKTATÓK KÉRDÉSÉ tus Egyházát. így minden dicséretet megérdemelnek s nekik maguknak is végtelen nagyra kell becsülniük munkájukat. Hogy a katekéta munkája egyre eredményesebb lehessen, erkölcs terén s a tanok szemszögéből egyaránt jól ki kell képezni őket. Ami itt régebben elégnek látszott, ma már nem elég. Munkájuk egyre inkább a középosztály s a műveltebb körök felé irányul. A népek sokoldalú fejlődésének megfelelően a reájuk gyakorolt lelki hatásnak is igényeikhez mértebbnek, bölcsebbnek kell lennie. Ma nem elég a katekétának az imák szavait emlékezetébe vésni, vagy csupán a hit alapelemeit s a parancsok sorát tovább adni. Új módszereket alkalmaztak eddig is; még újabbakra kell rájönnünk. A könyveket sem intézhetjük el egy kézlegyintéssel s a katekéták önképzésének is gazdagodnia és mélyülnie kell. Szem előtt kell tartani mindazt, ami a körülményekhez és emberekhez valóegy- ré'nehezebb alkalmazkodást ille-