A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
44 Kővári Károly S.J. Miért vágyakozzunk || nagy család után? A világias felfogású emberek és a vallásukat nem gyakorló katolikusok egyaránt óvják a házasokat: "Óvakodjatok a nagy családtól. Ne fogadj el három-négy gyermeknél többet! Mégha 10-20 évig állandóan súlyos bűnben kellene is élned, az is jobb a nagy családnál. "- lehetne röviden összefoglalni buzdításuk lényegét. Erre már eló'zetesen is azt válaszolhatjuk, hogy egyetlen halálos bűn elkerülése is megéri a legnagyobb családdal járó áldozatvállalását, hogy ne is beszéljünk a szokássá vált halálos bűnök sorozatáról! Sőt, még ha a legkisebb bűnveszély nélkül is elérhetnénk a család néhány gyermekre korlátozását, akkor is sok fontos érv a nagy család elfogadását javasolja inkább. Senki sem állítja, hogy könnyű a nagy család felnevelése. De semminemes cél se könnyű ezen a világon. Ez a nehézség és a nagy családok ellen folytatott propaganda hármas veszélynek tesz ki minden katolikust, aki házasságot akar kötni. Az első veszély, hogy már házassága előtt kialakulhat benne a rögeszme, hogy két-három gyermeknél többet nem fogadhat el. A második veszély, hogy miután két-három gyermeke születik, nem tud ellenállni a fogamzásgátlás kísértésének. A harmadik veszély, hogy ha nagy családja lesz, akkor állandóan sajnálkozni fog saját maga felett, s ez a lehető legrosszabb szülővé teszi őt gyermekei részére. Ezeknek a veszélyeknek elkerülése érdekében fontoljuk meg, hogy mikor nevezhető nagynak egy család, s milyen érvek szólnak a nagy család ellen és mellett? A nagy család után való vágyakozásnak nem a gyermekek száma a döntő, hanem az, hogy annyi gyermeket legyenek hajlandók elfogadni, amennyit Isten nekik szán. Azok számára, akik húszas
