A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-08-01 / 8. szám

41

zeum őrzi drága ereklye gyanánt a hit szétrombolt alkotásának szűkös maradványait.

Az atombomba Urakami közelében esett le. Alig 800 méterre a templomtól. Több mint 70. 000 halott maradt a letarolt halálmezó'n. köztük vagy 8000 jó urakami katolikus, a vértanuk kései unokái. A jó Istennek úgy látszik sose elég az emberszívek áldozata...

Másnap Urakami felé vettem utamat. Szép tavaszi napsütés ragyogta tele az utakat. Az újesztendő harmadik napja (január harmadika) volt még, ezért ünnepélyes színben ékeskedett a város. Útközben csak úgy véletlenül bukkantam rá a házra, ahol Nagai Takasi írta könyveit a betegágyon, Nagaszaki üszkös romjai fölött. Nagy keletje volt könyveinek a háború után. Szép pénzt kapott értük. Gyerekeire, meg a szegényekre fordította. A város büszke nagy fiára. Polgárává fogadta a nagy tudóst és hívő katolikust. Nagy tábla hirdeti a ház előtt a felebaráti szeretet áldozatának e hű példaképét. Már csak pislákolt, mint a gyenge mécses, mégis írt és fogadta a látogatók véget nem érő sorát. Az atombomba kisugárzását saját testén figyelve vigasztalta, bátorította a kishitű, reményvesztett földönfutókat. S végül ellobbant a láng; megfojtotta az atombomba láthatatlan leheleté. ..

Az urakami székesegyház lent van a völgyben, egy parányi dombtetőn. Gyerekek hancúroztak körülötte. Mi is így hancúroztunk 20- 30 évvel ezelőtt az üllői templom kertjében a májusi litániák előtt. Az orgonák között játszottunk bújócskát. Itt ugyan orgonabokrokat nem látni (egész Japánban nem láttam eddig orgonavirágot), de a japán gyerekek leleményesek. A templom oszlopos pillérei szinte kí- nálgatják magukat a bújócskára.

A templomba bemenni mégse tudtam. Zárva volt. Újév van; ebbe már bele kell nyugodni. így hát tovább mentem. Az atombomba emlékére épült szép hatemeletes múzeum tornyosult előttem hívogatólag. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Megváltottam a belépőjegyet és bementem. Megérte. Aránylag kevés a látnivaló, de nem meg- vetnivaló ez a kevés sem. Az atombombának csak egy emeletet rendeztek be. Jobbára felnagyított fényképek a rombolás utánról, betegekről. Meg az atomkisugárzás pusztító erejét hirdető tárgyak: színét vesztett ruhacafatok, megolvadt üveg- és fémtárgyak, meggörbített, szétfeszített vasdarabok, szétrepedt csövek stb. A terem végében nagy festmények bámulnak a látogatóra. A keresztényüldözés jeleneteit mutatják: a 26 nagaszaki vértanú keresztrefeszítését, meg a "forróvíz-kúrát". Ez utóbbi abban állt, hogy a földből előtörő for-