A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
28 Troisfontaines Roger S.J.-A- HIT BÖLCSELŐJE GABRIEL MARCEL, XX. A gyermekkor sivatag-világa. A mások léte iránti érzék és érdeklődés hamarosan embertársain túlra mutat és a végérvényes Másvalakire irányítja Marcel figyelmét. Olyan környezetben nőtt fel, mely a végső kérdések megválaszol- hatatlanságában hitt, tehát egyáltalán nem kedvezett az imaélet kibontakozásának. Apja sokkal értelmesebb volt annál, semhogy a vallásellenességnek hódoljon; mégis az volt a véleménye - mint sok más kortársáé, Taine, Spencer, Renan hatása alatt-, hogy az eszméknek megvan a maguk virágzási ideje és letűnnek, mikor idejük lejár; szerinte az áll a kereszténységre is. Ezért nem is gondolt arra, hogy fiát megkereszteltesse; később sem részesítette őt semmiféle vallási nevelésben. Nagynénje, aki apja második házassága révén később mostohaanyja és nevelője lett, hitétől elidegenült zsidó családból származott. Később protestáns lett, "de hangsúlyozta - és ezt kifejezésre juttatta az által is, hogy problémáival a protestáns lelkészek közül kihez fordult -: a református valláshoz csak a legkötetlenebb formájában kíván csatlakozni; értelme a hittételeket csak a legtágabb értelmezésben bírja elfogadni. A XIX. század pesszimista költőit szívta magába Vigny-től Ackermann asszonyig; az élet értelmetlenségének a tudata éles és gyógyíthatatlan volt nála. Szerinte lehetetlenség a természetben bízni; a természet, ha gyökerében nem is romlott, legalább is teljesen közömbös a jó és a rossz közti különbség iránt. A világ tulajdonképpen lakhatatlan; a körülmények érthetetlen játékából születtünk és kerültünk ide. Egyetlen segélyforrásunk ez: felejtsük el magunkat és tegyünk meg mindent, hogy enyhítsük a velünk együttszenvedő embertársaink sorsát; vállaljuk a
