A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
I kölcsiségre... Amint ellenfeleinknek van országos és világszervezete az ő hitetlenségük terjesztésére és van módjuk pogány békét teremteni, úgy a katolikusoknak legyen, kell lennie egy országos és világszövetségüknek, a hit igazságain felépülő'keresztény béke ápolására." Utána erősen sürgeti a gondolatot a Jézus Szíve Szövetség világbéke mozgalmának megteremtésére. Szeptemberben és a következő hónapokban e világbéke szervezet összegyűjtésén fáradozik. Nyilatkozatokat, csatlakozásokat kér, hogy minél több személyre tudjon hivatkozni, olyanokra, akik a pápa javaslata mellé állanak. A munka megy, a jelentkezők szaporodnak, hamarosan tanácsokat ad, miképp lehetne nevek felsorolása nélkül, mégis hitelt érdemlően a csatlakozók számát megtudni és ellenőrizhetően feltüntetni. Nagyon valószínű, hogy volt e kezdeményezés megett felsőbb indítás. Két megyéspüspök, Zichy Gyula a pécsi egyházmegye főpásztora, és Balás Lajos, rozsnyói püspök nyíltan üdvözlik a Világszövetség gondolatát és jó eszközt látnak benne a béke szolgálatára. Bejelentik, hogy híveik körében a szövetséget terjeszteni fogják. Balás püspök azonban megemlít egy érdekes feltételt. Csak akkor fog a munkához, ha időközben a hercegprímás nem kezd másféle szervezetet. Ebben az esetben Rozsnyó nem akar elibe állni az esztergomi kezdeményezésnek. Úgy látszik, hogy ilyen katolikus békeszervezkedés erősen foglalkoztatta az okban a napokban a magyar egyházi férfiakat. E Világszövetség az adott helyzetben nem törekedhetett másra, mint hogy a központi hatalmak katolikusait összegyűjtse és legfeljebb a semlegeseknél tegyen kísérletet a csatlakozásra. Az elgondolás merész, szinte túlságosan merész volt. El is aludt a gondolat, mihelyt október vége felé megjött a római hír, hogy a pápai kezdeményezéstől semmi eredmény nem várható. - Feltűnő jelenség azonban, hogy a béke türelmetlen várásának ideje alatt, majd később is A SZÍV feltűnően jól értesült híreket közöl a pápai lépés fogadtatásáról. Beszámol a vigadói gyűlésről, ahol katolikus politikusok sőt maga a hercegprímás szólaltak fel s még nagyon reménykedtek a békében. Külföldről viszont megtudhatjuk, hogy Olaszországban a katolikusok és a szocialisták erősen síkra szálltak a béke mellett. Franciaországban a katolikusok lapja védte a pápa törekvéseit és a szocialisták kívánták, hogy a kormány foglalkozzék a javaslattal. Viszont az akkori legkiválóbb jobboldali és nemzeti irányú újság felszólítást intézett Párizsból az olasz katolikusokhoz, hogy ne hallgassanak a pápára. Érdekes még olvasni azt a hírt, hogy az olasz kamarában Ferri Henrik nevű szocialista vezér megrótta Wilson elnököt, mert figyelmen 34
