A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

32

jóakarat, ha nincs a szakszerű jártasság, és ha nincs alapos gyakorlat, eredményt nem érhetünk el. A katolikus sajtó sehol sem fejtheti teljes erejét és hatását, sem Magyarországon, sem Amerikában, ha a terjesztésre nem fordítanak legalább ugyanannyi gondot, mint a szerkesztés munkájára.

II. A SZÍV SZEREPE A HÁBORÚ UTOLSÓ EBEIBEN

I. Fontosabb sa j tó m u n k á k ebben az időben.

Sajtómunkákon azt a foglalkozást értjük, hogy a lap hosszabb ideig törődik bizonyos kérdéssel és ezzel a következetes eljárással olvasóinál, de talán a közéletben is számottevő eredményt akar elérni. Vagyis addig üti a vasat, amíg az hajlíthatóvá nem válik. A kezdet és a háború évei különös alkalmat adtak arra, hogy A SZÍV ilyen munkákba fogjon. Legfontosabb közöttük XV. Benedek pápa békeajánlatának támogatása. Az első világháború pápája 1917 augusztus 1—i kelettel a hadviselő felek mindegyikéhez jegyzéket intézett. Alapelveket adott elő, majd felsorolt bizonyos általánosabb, rendezendő kérdéseket és végül felszólította a hadban álló kormányokat, hogy az előterjesztés alapján lépjenek munkába a béke megkötése érdekében. A jegyzék augusztus 15-én került a német, augusztus 17-én pedig a bécsi o.sztrák-magyar külügyminiszter elé. A szembenálló hatalmak is ugyanebben az időben kaphatták meg. Hosszas előkészítés és sajátos előzmények után jött létre a pápa e felszólítása. Berlinből is kérték a Vatikánt erre a lépésre, de még inkább Bécsből. Mind a két helyen erősen ösztönözte a külügyek vezetőit az a tény, hogy 1917 elején Stockholmban az európai szocialisták kongresszusa elhatározóan állást foglalt a béke azonnali megteremtése mellett. A cél érdekében pedig olyasmit ajánlottak, hogy a népek maguk tagadják meg a háborús politika további támogatását. E felszólítás ijesztette meg a bécsi és berlini vezetőket. Úgy vélték, hogy e veszedelmes nemzetközi szervezkedéssel szemben elsősorban a pápa karolhatná fel a béke ügyét, mivel a Vatikán is nemzetek felett álló hatalom. A rend és a vallásosság, meg az Egyház érdekei is azt ajánlják, hogy a béke ne szocialista oldalról, hanem a katolikus Egyháztól jöjjön. A bécsi külügyminiszter, Czemingróf, a monarchia svájci követe útján üzenetet is küldött a pápához, hogy a nép érdekeire hivatkozva, mint az Egyház feje, a katolikus szervezetek mozgósításával kezdje el a béke előmozdítását. A Vatikán hosszú ideig habozott. A berni nuncius azt hangoztatta, hogy a másik oldalon nincs békekészség, a lépés nem