A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
46 Ismét mások: az örök optimisták, a javíthatatlan fantaszták, minden reggel új elmélettel traktálják az utasokat. A bökkenő csak az, hogy mind másféleképpen magyarázza az út kezdetét, a motívumokat, akilátásokat, a jövőt. Valójában senki se tud semmi biztosat a dolog lényegét érintő kérdésekkel kapcsolatban... Erre csak azok tudnak választ adni, akik előkészítették az utat... 9 A mi esetünkben még ennyi bizonyosság sincs a jövőre vonat- • kozólag. A Föld utasai sokkal nehezebb probléma elé állítják a gondolkodó elmét. A világegyetem süket csendjében fellobogózva, feldíszítve, ezernyi-ezer kirakattól fényesen repül egy csillag: a Föld. Táncolva, forogva, száguldva röpíti magával a fürtökben csüngő embermil- liárdokat. Immár több százezer éve. Őj emberek születnek szakadatlanul. Es dalolnak, sírnak, énekelnek. Imádkoznak, káromkodnak. Szeretnek, csalnak, gyűlölködnek. Háborúznak, békét kötnek. A haladás, a kultúra, a technika himnuszát fújják mámorosán. Mint valami temérdek pántlikás processió a mindenség peremén. Azt hinné az ember, menyasszonyt vezetnek a vőlegény elé. Azért a rivalgó örvendezés. s / Am hiába keressük a menyasszonyt a processióban. - Es senki se várja a nászmenet érkezését. - A vőlegény sincs sehol. - Vagy csak hallucináció volna az egész?! 1/\^a nincs Isten, nincs értelme a nagy utazásnak, ■ ^^#amit történelemnek hív az emberiség. Ha meg nincs értelme a történelemnek, nincs értéke az életnek. S ha nincs értéke életünknek, ostoba, szegény bolond mindenki, aki küzdve küzd, görcsösen harcol egy álomvilág lidércfényeiért... Mert akkora történelem olyan, mint egy óriási ünnepélyes, boldog nászmenet. Mint egy véget nem érő menyasszonyvárás. Lakodalmas menet. De menyasszony és vőlegény nélkül. Mondjuk inkább így: egy véget nem érő gyászmenet. Az élők számára talán nászmenet. De hazug nászmenet. Igazán gyászmenet: élőknek és holtaknak egyaránt...
