A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-07-01 / 7. szám

28

és avalóságos életből valók, még ezek is helytelen irányba terelhetik életünket. Állandóan arról akarnak meggyőzni, hogy még mi mindent kell mindenáron megszereznünk, hogy életünket kényelmesebbé tegyük. Állandóan nagyobb és igen sokszor hamis igényeket támasztanak. .. Soha nem gondolva arra, hogy valóban szükségünk van-e minderre. Nem említve azt, hogy az önmegtagadás egyik fontos erénye életünknek és hogy nem kell okvetlenül megszereznünk mindazt, amit a szomszédaink megvettek.

A KERESZTÉNY ember egészen más szemmel nézi a világot. Az ember hivatása szerinte sokkal magasztosabb, mint azt a televízió elénk tárja. A keresztény ember szerint a mi rendeltetésünk, hivatásunk az, hogy egy napon Istennel örökké boldogok legyünk. Ezt csak úgy érhetjük el, hogy itt a földön Istent szolgáljuk, megtesszük kötelességünket Isten és embertársaink iránt, megtagadjuk rendetlen vágyainkat és Isten akaratának teljesítésére fordítjuk elsősorban figyelmünket. Mindezt megtesszük még akkor is, ha fáradságba, esetleg szenvedésbe kerül.

HÁNYSZOR mutatta be a televízió így az életet? Mit mond a televízió a szenvedésről? Mikor láttuk vagy hallottuk, hogy a türelemmel elviselt szenvedésnek értéke és értelme van és hogy a szenvedés nemcsak arra való, hogy hátborzongató filmeket készíthessenek a filmgyárak. Hányszor buzdította a televízió a gyermekeket engedelmességre, hogy szüleiket tisztelj ék és nekik szót fogadjanak, mert a szülők Isten képviselői? Feltűnt-e valaha is, mikor a televízió előtt ültünk és elmerülve néztük az előttünk elvonuló filmet és hallgattuk a muzsikát, hogy milyen magasztos az ember hivatása? Elősegítette-e mindaz, amit ott láttunk és hallottunk csak egy kicsit is, hogy megértsük természetfeletti hivatásunkat: hogy Isten lakik a kegyelem állapotában levő lélekben; hogy a mi életünk minden perce Istennek szentelt élet?

MINDERRŐL a televízió nem sokat mond. Csak evilági dolgokról beszél és úgy állítja be az életet hogy itt, ezen a földön kell elérnünk boldogságunkat. A keresztény ember számára ez nyilvánvalóan hamis, eltorzított kép. De még a keresztény ember is, aki hisz az embertermészetfeletti céljában, aki Istent őszintén akarja szolgálni, ő is ki van téve a televízió és a tömegszórakoztató eszközök hatásának. Ha nem vigyáz, ha könnyelműen kiteszi magát a tömegszórakoztató eszközök hatásának, az eredmény nem fog elmaradni nála sem. Előbb- utőbb elhomályosul, később teljesen kialhat benne is a hit.

HA meg akarjuk őrizni az eddig nagyra becsült értékeinket, hitünk