A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
26 ténetet még apróbb részekre. A VACSORA utáni meghitt órákban, amikor az egész család a te- levízióelőtt van, megvalósulnak előttünk álmaink. A televízión, mint tükörben, megjelenik előttünk az ideális ember. Legalábbis %y mutatják be a tömegszórakoztató eszközök: televízió, rádió, újságok, kétes értékű folyóiratok, az "ideális" embert. Modem életünk minden erényét és fogyatékosságát felismerjük benne. "MINDEZ nincsen jó hatással a gyerekekre" - mondjuk magunkban egy-egy hirdetés alatt. "Léhává tehet a sok televízió" - gondoljuk, mialatt pár pattogatott kukoricát megeszünk. De mihelyt á hirdetés véget ért, elmúlik a lelkiismeretfurdalásunk is, és egy vállrándítással, - ami körülbelül annyit jelent: hát mit tehetek én a televízió ellen? - figyeljük a műsort tovább. NEM lehet azonban elintézni az egész kérdést egy vállrándítással. Dohánygyárak, pipere, a fertőtlenítőszer üzemek, és még száz más vállalat, hajlandó csaknem ingyen biztos ítani a szórakozást milliók részére. De nemcsak szórakozást nyújtanak. Elérik azt is, hogy a családtagjai alig beszélnek egymással. Mert soha sincs idejük - mindig valakinek a legkedvesebb műsora van a televízión. A sok televízió nézés azt is eredményezheti, hogy lassan a valóságból az álomvilágba vezet bennünket, ahol az ábrándozás a legmagasabb szellemi tevékenység. És ha nem vigyázunk, ha minden ellenállás nélkül elfogadjuk a televízión hirdetett álomvilágot, az ideális életet, amit a televízió elénk tár, előbb-utóbb rájövünk majd arra, hogy életünket megrontotta az ábrándozás, és szikla helyett, homokra építettünk. A TELEVÍZIÓN megjelenik előttünk a modem ember. Ott csillog és állandóan csalogat. A televízió előtt töltött hosszú órák alatt nemcsak a fiatalokban, hanem még az idősebb, érett felnőttekben is felébred majd a vágy: "Bárcsak én is ilyen lehetnék. Bárcsak ilyen lenne az én életem is, ennyi pénzzel, kalanddal, izgalommal teli és gondtalan lenne?" Mindez lassan elbűvöl bennünket és mindenben a televízió szereplőihez szeretnénk hasonlók lenni, az ő példájuk szerint szeretnénk élni. A szemünk előtt elvonuló kép, a fülünkbe csengő muzsika, az ott megjelenő személyek, mindaz ami csak történik - a hosszú órák alatt - amíg a televíziót nézzük, hatással van ránk. Ha nem vigyázunk, a televízió lassan átalakítja gondolkodásunkat és életünket is. Eléri azt, hogy a televízió szemével nézzük majd a világot és a televízión látott minta szerint igyekszünk átalakítani életünket. MI ROSSZ van abban, hogy a televíziót követjük? - kérdezheti va-
