A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

29

vezetőjét, Peidl Gyulát. E férfiú neve később országszerte ismertté vált. Az ő kormányát tolta félre 1919-ben a budapesti ellen- forradalom, majd utána hosszú éveken át ő volt a szocialista parlamenti csoport egyik vezetője. A találkozásról P. Bíró annyit mondott, hogy Peidl szemrehányásokat tett neki, amiért A SZÍV nyomdája egészségi szempontból káros helyen sokat dolgoztat munkásaival. És ez a szemrehányás teljesen jogosult volt - ismerte be P. Bíró. A kemény szavak után Peidl mégis azt közölte, hogy A SZÍV továbbra is akadálytalanul megjelenhetik. Ezt az emléket P. Bíró egy közös társalgás keretében akkor újította fel, amidőn Peidl Gyula halálának hírét hozták az újságok. P. Bí r ó is betegeskedett és pár év múlva ő is a sírba költözött. Ez alkalommal mégis megjegyezte: "Sajnálom, hogy Peidl betegségéről semmit sem tudtam. Ha sejtettem volna a dolgot, feltétlenül meglátogattam volna őt." A harmadik eseményről vagyis arról, hogy tisztességes zsidók miképp adtak újságpapírt A SZIV-nek, különösebb részleteket nem tudok elmondani.

4 A SZÍV megmaradásához még egy újabb móddal is hozzájárult • P. Bíró. Már a meginduláskor vallotta, hogy a lapterjesztését nem szabad az esetleges buzgóságra, a jó szerencsére vagy a műkedvelő leereszkedésére bízni.A katolikus kiadványok nagy fogyatkozását látta abban, hogy a rendszeres és üzletszerű lap-terjesztéssel alig törődtek. Az új szerkesztő tehát eleve tudta és mindenkor vallotta is, hogy a szerkesztés és hirdetés mellett még a szakszerű terjesztésre is szükség van. Soha nem feledte el ezt a követelményt. Vajon átültette-e az elvet a gyakorlatba és megoldotta mintaszerűen ezt a feladatot? Nem könnyű e kérdésre válaszolni. Bizonyos, hogy eredeti módszerekhez fogott. A kezdet kezdetén, jobb érzésű rikkancsokat gyűjtött össze maga köré. Valahol a Jézus Sz íve templomban vagy annak környékén találkozott velük. Csoportba egyesítette őket, némi nevelést adott nekik. Bizonyára más módon is-anyagi segítséggel - törődött velük, mert ő az ilyesmit sohasem mulasztotta el. Ez az együttes végezte aztán Budapesten a templomok kör- nyékén meg az utcán A SZÍV ajánlgatását és eladását. E merész elgondolás nem okozott csalódást. Hosszabb ideig folytatta e rikkancscsapat gondozását és küldte őket a munkára, gyűjtést is rendezett újságja útján elárusítói javára. Kérkedett is kissé újdon tervével. Figyeljünk arra, amiket e kérdésről 1917 augusztusában adott elő. Kifejti, hogy a harctérről érkezett híradás szerint a katonákat valósággal elborítjákkereszténytelen és mocskos szellemű kiadványokkal. A szó szoros értelmében arra törekszenek, hogy megrontsák és a vallás ellenségeivé tegyék a lövés zárkokban küzdő magyar férfia-