A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
47 tét látott. Később semmi félelmet, vagy kellemetlenséget nemérzett, csak nagy-nagy tiszteletet és szeretetet a védők iránt. Délutánonként rendesen sétálni küldték s ilyenkor fölkereste Luist, ha nem volt szolgálatban, vagy pedig a gyerekekkel beszélgetett s néha a betegszobákba is járt felolvasni. Eleinte biztosan ment a védelem, bízott is mindenki a sikerben, de az ostrom alattuk egyre veszedelmesebb lett, a falak omladoztak s a törmelékek közül egyre több sebesült és halott került elő. Az ezredesnek csak egy szava volt mindenre:- Kitartás! Majd jönnek a nemzetiek és felmentenek bennünket. Kitartás ! Jósé nagyon csodálta az ezredest. Soha türelmetlenség vagy idegesség nem látszott rajta a tanácskozások és rendelkezések közben. Pedig néha furcsa jelentéseket kellett hallania:- Ezredes úrnak jelentem alásan: fogytán a lisztünk!- Ezredes úrnak jelentem alásan: ma hatvanan haltak, százan sebesültek.- Ezredes úrnak jelentem alásan: az északi fal beomlott és lángokban áll a tetőzet.- Ezredes úrnak jelentem alásan; a tartalék lövegek fogytán a kadétoknál.- Rendben van, - szokta mondani. S míg kint az embereket éhség, éjszakázás sápadtakká és ijedősekké tette, ő úgy rendelkezett, mintha nem is tartaná súlyosnak helyzetüket. Minden reggel a kápolnába mentek. Pap nem volt, de imádkozni sohasem felejtett el az ezredes. Egy délután Jósé kint volt az állásoknál, hogy Luissal találkozzék.- Szervusz, - kiáltotta már messziről. - Hogy vagy? Semmi bajod?- Semmi. - Hát itt nálatok? - Nehéz munkánk van. Nem adnék öt garast az életemért. Ma kilőttek mellőlem egy kadétot. Éppen hozzám szólt, mikor fejen lőtték. Ha nem jönnek a nemzetiek, - na de katonaember nem politizál.- Majd csak jönnek. Mit gondolsz, meddig bírjuk?- Ameddig kell. Itt már úgysem az emberek dolgoznak. Isten!- Luis!- Jósé, te bent szolgálsz s nem vagy annyit kint, mint én. Tudod-e, hogy fogyunk, hogy kimerültünk halálosan? És mégsem vagyunk levertek! Ki adja ezt az erőt? En máskor tizedannyit sem bírtam volna el... most az éjjeli őrségen nem is ásítok.- Halló, Hemandez, - szólt az egyik kadét hozzájuk, nem jössz?
