A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-06-01 / 6. szám

45

(16. folytatás.) CSÁK LÁSZLÓ

VÉR ÉS LÁNG KÖZÖTT

Lu i s, gyere a várba!

Irtózatos puskaropogás töltöttebe az utcákat, puskaporszag terjengett, a lakosság futott házaiba, bújt a padlásra, pincébe, ki hova tu - dott s bent vagy fönt összekapaszkodva reszkettek a családok s ha valami robbanás rázta meg a házakat, vagy betört az ablaküveg, nehéz sóhaj tört fel beló'lük s ijedten még jobban kapaszkodtak egymásba.

Femandóéknálisnagy volt az izgalom. Mindent lezártak s egy szobában gyűltek össze. Telve félelemmel és aggodalommal nem is vették észre, hogy Jósé kioson, Jósé úgy érezte, mennie kell. Osont, hogyne lássák meg s ne kelljen hosszú könyörgéssel zaklatni jótevőit, vissza-visszanézett; a békés otthon és a biztonság vágya küszködött benne, de ugyanakkor valami benső kényszer hajtotta előre a Király Szívéért és szegény hazájáért.

Nem gondolt arra, hogy fiatal, nem igen tudják használni; ebben a pillanatban olyan erőt érzett magában, mellyel tudta, a férfiak munkájából is ki tudja venni a részét.

A kadétiskola felé szaladt szorosan a fal mellett, a kapualjakban meg-megállva, hogy körülnézzen. Luisék földszinti lakásáig eljutott a szűk udvarukon át. Zörgetésére nem nyitottak ajtót, csak annyit látott, hogy valaki közeledik az ablakhoz és kinéz.

Luis volt!

Fordult a zár, Jósé beugrott: - Luis, gyerünk! Vigyél magaddal!- Jósé, te itt? Hova akarsz menni! ? Elment az eszed?- Vigyél magaddal, vagy te nem mégy?- De igen. Apám már fönt van. Azt mondta, jó, ha orvos lesz a közelben. Anyukáékat átküldtük már Roldánékhoz, ők vigyáznak rájuk.- Hova ment édesapád?- Az erődbe! Nem hallottad még? Bevonultak a kadétok, háromszáz congreganista kadét, védeni fogják!

Regény a spanyol forradalom idejéből