A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-06-01 / 6. szám

38

Béky Gellert S.J., Japán

UASZMQJ ET MEKlV ASSZOMY kJELKÜL

(Elméi kedés a XX. században.)

_ A műholdak és rakéták kora virradt ránk. Talán a holdba is

■ fel lehet repülni nemsokára. A Venusra egyelőre nem igen * gondolnak a tudósok. Az messze van. De ki tudhatja?

A föld az emberért van. A Szentírás nem hagy kétséget efelől. Hát a csillagok? Minek vannak?! Kinek ragyognak, ha csak a jó Isten ismeri őket? Őneki van rájuk legkevésbé szüksége. Ha meg értünk vannak, csak akkor van hasznunk, ha valami módon kapcsolatot tudunk velük teremteni. A modem embert már nem elégíti ki a költő szava: "a csillagokat nem érteni kell, hanem nézni. Akkor szépek... " A huszadik század embere többet akar: leméri a távolságot, kiszámítja az átmérőt, a hőséget, fényerősséget. Ennél tovább azonban nem tudott eljutni. Mi hát a csillagok létezésének végső értelme? Csak az ember - a boldog kevesek - tudásszomjának, kíváncsiságának kielégítése? Új tankönyvek nyersanyaga, statisztikát töltő adathalmaz, amit egyszer elolvas s elfelejt az ember?

A Titkos Jelenések írója szerint a szentek, a mindvégig állhatatosak, az "igazak" a Hajnalcsillagot kapják jutalmul. A Hajnalcsillag szépséges csillag az égmezőn, sok bánatos szívnek volt már kegyes vigasztalója; sok dalos ajaknak megnyitója, sok eltévedt léleknek útbaigazítója. A mi csillagunk, mindenkié s mégse a miénk. Senkié. Ha meg is kapnánk ajándékba, ha meg is tarthatnánk, ugyan mit kézi denénk ezzel a tüzes szörnyeteggel egy egész örökkévalóságon át.. ?

A csillagok csak innen a földről szépek. Meg» a tudós szobájából A távcső lencséjében képzeletünk, vágyaink festik szépre. Azért ragyognak, mert ideálok. Addig szépek, míg ideálok. Ha közel megyünl hozzájuk, legott versenyfutás, irigység, egymás ellen áskálódás, ; háború réme lebegi körül a mindenség néma hallgatását.

Mintha valami ősi átok volna a teremtés fátyla mögött... Szűz, ár tatlan gyermekszemekkel nézve, mértékletes távolságból igéző szép