A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
FEltSÉGBŐL EI11BERKÖZEL5ÉG /Q a valaki egy mondatban akarná összefoglalni VI. Pál pápa szentföldi zarándokújának mérlegét, akkor ezt a megállapítást kellene tennie: A pápaság vesztett fenségéből, de nagy tért nyert e m b e r köz e 1 s égben. Közelebb került az emberekhez, nemcsak híveihez, hanem minden keresztényhez, zsidókhoz, mohamedánokhoz, de általában világnézeti különbség nélkül is minden jóakaraté emberhez, mert János pápa nyomán, aki a "Pacem in terris" megjelenésekor tette apápák sorában először ezt, VI. Pál pápa is békefelhívásával minden jóaka- ratú emberhez fordult. yV z emberek képzeletét volt képes megragadni az az elhatározás, hogy a 263-ik pápa a Szentföldre zarándokol. Ezért volt útja három napig a világsajtó legérdekesebb témája, ezért kísérte újságírók hatalmas serege, ezért meredtek rá televíziók kamerái, lobbantak szemébe fotóriporterek villanói. Ezért volt miséjén Názá- retben beduin sejk is jelen, ezért köszöntötték a mohamedán arabok mint "nagy írástudót", s ezért fogadták érdeklődéssel a zsidók kormányszinten is Megiddon, de nép szinten is rokonszenvvel aSionhe- gyen. Ám ami talán a legtöbb, otthon is, Rómában, a városban,amely annyit látott és tapasztalt, a nép ügyévé vált a pápa útja. Szokatlan dolog. Róma népe tartózkodó. Hozzászokott, hogy nagy dolgok történnek sokezeréves városában. Minden vasárnap tízezrek állnak a Szent Péter téren, de közülük csak kevesen rómaiak. Róma talán utoljára akkor égett lázban, amikor a pápai állam romjain megszületett az egységes Itália. Garibaldi lovasszobrát aztán odaállították a Pietroéval szomszédos dombra, a Gianicolóra, harcos alakja a városra néz, s hátat fordít a Vatikánnak. De most újra, három nap után, a sajtó, és rádió híreire szárnyalni kezdett a nehézkes római képzelőerő s a hagyományos tartózkodás alól felszakadt a lelkesedés. Magánemberként indult el a pápa a Leonardo da Vinci repülőtérről, s államfőnek kijáró tisztelettel, díszszázaddal és 21 ágyúlövéssel
