A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
23 tenünk, mindig figyelembe veendő az a családi környezet is, ahová tartoznak. E felfedezések során azt is meglátta, hogy a család gazdasági biztonsága és egészséges gazdasági érzéke a keresztény szellem megerősödésében rendkívül fontos. Budapesten a hagyományosan keresztény és jószándékú családokban gyakran erről az oldalról jelentkeztek a bajok. A magasabb rétegből jövőknél rendszerint finom, előkelő és sokszor költekező életről ábrándoztak, de a jövedelem ritkán futotta erre a tündöklésre. Innét származott aztán a látszatok keresése, a belső elégedetlenség, innét a keserű és irigykedő lelkűiét, a könnyelmű pénzhajsza, akárhányszor a becsület elemi követelményeinek semmibevétele. Az egyszerűbbeknél nem vett észre féktelen vágyakozást a külső csillogás után, de náluk is megállapította, hogy gazdasági műveltségük és ügyességük nagyon fejletlen. Budapesten arra is rájött, hogy a tisztes polgári jólét nem szármáz - hatikhivataloskodásból, szerény ügyvédeskedésből vagy a rokonoktól való kéregetésből, hanem csak a virágzó ipar és kereskedelem vállalásából. Valamikor 1920 tájékán egyik bizalmas jellegű előadásában ki is fejtette, hogy Budapesten látta meg világosan az élet ama területét, amelyben csalafintaságok nélkül is születik a pénz, a forgótőke és rövid időn belül hatalmasan meg is növekszik. Itt villant meg benne először az a gondolat, amelyet később gyakran hangoztatott, hogy a magyarság igazi jövője attól függ, sikerül-e neki az üzletvilágban helyet találnia. E belátás nagyon megragadta őt és hosszú ideig töprengéseinek főtárgya lett. A nagy feladatot saját magára alkalmazta; mit tudna ő tenni, mit kellene neki kezdenie, hogy tapasztalatait az életben a keresztény magyarok javára felhasználja. Ezt az egyéni megrendülést kell P. Bíró lelkületében a legnagyobb eredetiségnek tekintenünk. A bajokat a századforduló éveiben sokan, papok és nem papok, keresztények és nem keresztények világosan észrevették. Kevesen voltak azonban a papság körében olyanok, akik e kérdés előtt egyéni felelősségük tudatára ébredtek volna. P. Bíró emberszeretete azonban nem tűrt ilyen hanyagságot. Minél világosabban ismerte fel a kérdés egész nagyságát, annál készségesebben adta meg magát a következtetésnek, hogy a nagy magyar feladat megoldása nélkül minden más apostoli tevékenység meddő fáradozás marad. Első elhatározását igazi munkatervvé elmélkedései során érlelte meg. Itt jutott el ahhoz a megoldáshoz, amelyet talán még senki előtte nem látott meg, hogya komoly és bensőséges kereszténységet fogja hirdetni és igényelni, de mindezt összeköti egy másik követelménnyel, amely úgy szólt, hogy a magyar katolikusoknak szorgalmas munkával bele
