A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
II Bizonyos szempontból igaz ez. Különösen pedig abban az esetben, ha az "idealizmuson" elmúlt idők rajongó és valóságkiszépítő irányait értjük. Miazonbannem ilyen értelemben használjuk ezt a fogalmat. Az idealizmus kifejezéssel az ifjú embernek a valósággal szemben fel- vettsajátos magatartását jelöltük. A látszólagos realizmus lehet egészen valóságidegen, a látszólag kételkedő magatartás pedig idealizmust hordhat magában. A "tapasztalat" nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, milyen gyakran szenved hajótörést a világban a jóság, hányszor diadalmaskodik a rossz, hanem, hogy mindezt helyes módon tudjuk. Az igazi tapasztalat megtalálja ennek a belátásnak helyes viszonyát a történelmi, társadalmi, s mindenekelőtt pedig az átlagemberi tényezőkkel. A tapasztalatok ilyen egyensúlyára még nem juthatott el az ifjú, hacsak idő előtt meg nem öregedett. Az ilyen kora- vénség a múltban is előfordult. Sajnos azonban manapság sokkal gyakoribb eset. Mindez nem jogosítja fel azonban a koravéneket arra, hogy esetükből mértéket vagy irodalmat csináljanak. Inkább szerencsétlenségnek kell tekintenünk ezt és józanul számolniuk kell vele, anélkül hogy más ifjak normális lehetőségeit rossznéven vennék. Ebben a korban felerősödik a követelmények feltétlen mivoltának érzése. Ez ad bátorságot az ifjúnak, hogy egész élete felett döntsön. E döntések körébe tartozik például a hivatásválasztás. Nagy bátorság kell ehhez, hiszen olyan időben történik meg a döntés, amikor még hiányzik a valóság (a saját képesség és környező dolgok) józan és mérlegelt ismerete. Abban az esetben válik különösen nehézzé ez a döntés, ha külső körülmények a választás ellen vannak, vagy pedig, ha sokféle egyenlőrangú képességet fedez fel magában az ifjú. Talán éppen a valóságismeret hiánya teszi lehetővé ezt a merész lépést. Valódi hősiesség szükséges pedig a választáshoz akkor, ha valami szokatlan hivatás mellett kell döntenie az ifjúnak. Ebben az életkor- bankell megtörténnie mégis a döntésnek, mert később soha többé nem tudná elszánni magát. Az ifjúság egyik nagy veszélye, abefolyásolhatóság, éppen ebből a feltétlen nagylelkűségből ered. Különösen azok részéről fenyegeti veszély az ifjút, akik hideg számítással saját céljaik szolgálatába állítják a feltörő élet nagylelkűségét. Nem kell túlságosan járatosnak lennünk a politikai életben, hogy észrevegyük, miként fejlesztik ki egyenesen módszerré a fiatal élet kihasználását. Ebben a korban azonban egy idegen élet felett is döntenie kell az ifjúnak. Kezében van annak a személynek sorsa is, aki felé a szeretet merészségében kitárul. A szeretet első szakaszának (szereteten
