A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
ó Ugyancsak a keleti, közelebbről pedig a közel és közép-keleti kereszténység védelmében emeltek szót az uniós szkéma negyedik fejezetének az egésze ellen. Ez a fejezet a zsidóságról szól. A zsinatotmeghirdető XXIII. János pápa kifejezett kívánsága volt, hogy a zsinat számolja föl azt a kétezer éves vádat, hogy Jézus Krisztus haláláért az egész zsidó nép felelős. Ezt a fejezetet, amint elkészült szövege, XXIII. János pápa személyesen tanulmányozta és jóvá is hagyta. A zsinat az Egyházban mutatkozó általános kívánságnak tesz eleget, amikor az időről időre fellángoló antiszemitizmus egyik mindig hangoztatott argumentumát akarja megsemmisíteni. Ünnepélyesen akarja elítélni azt a felfogást, amely szerint minden idők minden zsidósága kollektív módon magán viseli a Megváltó vérét és mint történelmi átkot hordja ezt minden gyermekén. Az uniós szkéma általános vitájának első napjaiban több keleti főpásztor is rámutatott arra, hogy az arab országok a zsinat állásfoglalásában politikai elkötelezettséget láthatnak és ezért félő, hogy az ezen országokban élő keresztények sorsa rosszra fordul. Bea bíboros ez ellenvetésre válaszolva közölte, hogy az arab államokat tájékoztatták a zsinat szándékai felől és a pörbe fogott 4. fejezet merőben teológiai és semmiképpen sem politikai tartalmáról. A zsinat csak azt akarja leszögezni, hogy Jézus Krisztus haláláért közvetlenül a zsidó nép akkori vezetői felelősek, miattuk elítélni az egész zsidóságot igazságtalanság lenne, hiszen a zsidó nép köréből született a Megváltó, első követői is zsidók voltak, e nép készítette elő a Megváltó eljövetelét, ez a nép kapta az Ószövetség kinyilatkoztatását. Az Egyház és a zsidóság viszonyának megvitatása természetesen nagy visszhangot keltett a zsidóság körében. Pl. az amerikai zsidószervezetek európai képviselője, Zachariás S c hu s te r egyik konferenciájában a zsinati vitát a zsidó történelem egyik legnagyobb eseményének minősítette és megállapította: A mai zsidó nemzedék boldognak mondhatja magát, mert tanúja lehet a katolikus Egyház történelmi lépésének. A zsidósággal kapcsolatos 4. fejezet valószínűleg máshol kap majd helyet, mert természete szerint nem tartozhat az Egyház uniós törekvéseiről szóló szkémához. Hogy miért éppen itt tárgyalta az előkészítő bizottság? Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy csak ilyen módon lehetett a témát a zsinat elé terjeszteni. Még ennél a szkémánál illet bele legjobban a javaslatok rendszerébe. A zsinat másodikülésszakának statisztikáját tanulmányozva a következő adatokat találjuk. A javaslatokat 43 munkaülésen összesen 129 órán keresztül tárgyalták. Az üléseken átlagosan 2. 200 zsinati
