A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6. szám
3 talni akart. Nem megértést kért másoktól, hanem megértést adott. Ezek azok a "szomorúak", akikről Krisztus beszélt a hegyen. Magára mutathatott volna és már akkor felsorolhatta volna apostolainak, tanítványainak, szentjeinek, követőinek ezreit és ezreit, akik a szomorúaknak ezt a vigaszos útját járják. Meg tudjuk-e érteni az apostolok életét, akik mindent odahagytak és életüket áldozatul hozták Jézus tanításának igazáért? A vértanúkat, akik az életnél többretartották a húséget Jézus tanításához? A kolostorokat, ahol ezer és százezer férfi, nő, magányos elmélkedésben, szüntelen önmegtagadásban és vezeklésben értünk áldozta és áldozza életét? Tudjuk-e tisztelni azokat a családokat, ahol mernek sokgyermeket vállalni akkor is, ha nem lesz olyan szépen bútorozott a lakás, sokáig jár még a kopott autó? Ahol az anya nem ér rá szórakozásra, összejövetelekre járni? Ahol a férj sokat dolgozik és még többet vállal, hogy eltartsa a nagy családot? Lebeszéltük-e gyermekeinket, ha életüket Krisztus hívására föl akarják áldozni a szerzetesi élet kötelékében, a papságban, a tanító, a betegápoló, az elmélkedő apáca rendekben? Legyintünk-e, ha látjuk, hogy körülöttünk akadnak férfiak és asszonyok, akik tudatosan és szívesen "kimaradnak" az élet üres cécóiból? Szeretünk-e olyan emberek között lenni, akiknek nem a legnagyobb gondjuk a külső máz, hanem a belső érték? Talán magunk is ilyenek vagyunk? Ne féljünk, ha az élet igazi ismerete kiábrándít bennünket sok hiábavaló színes kulissza csodálatából. Az igazság, a jóság, a szeretet, a megértés, az önfeláldozás, a helytállás, a hűség mindenben, minden körülmények között, - bárhol legyünk is, - azok a vigasztaló erők, melyek kielégítenek az élet vásárán kiábrándult és csalódott életünkben. Ha szembe merünk nézni a világgal és ha van bátorságunk "kiértékelni" festett igazait, akkor megismerünk, tudunk sok mindent. És helyet adunk a Szentlélek Isten kegyelmének, aki Istenhez vezet bennünket és földi életünk minden adottságán, minden eseményén, mindenfordulóján közelebb visz Istenhez, aki egyre tisztábban látja rajtunk az a képet, melyet elgondolt rólunk teremtésünk hajnalán. HALOTT AINK: Rév. Fr. Imre Tóth, Welland, Ont., Canada Mr. Joseph Tischler, W. Germany R. I. P.
