A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-05-01 / 5. szám

32

kiéletünk felépítésének tervét is képzeletünk segítségével alakítjuk ki. Részletesen elgondoljuk pl. az előző imával kapcsolatban, hogy mi milyen módon válhatunk Isten kegyelmeinek csatornáivá, hogy általunk is szeretet, megbocsátás, összhang, igazság, hit, remény, világosság és öröm áradjon mindazokba, akikkel kapcsolatba kerülünk. Hogyan élhetjük az önfeledett, megértő életet, amellyel felebarátainkat kívánjuk szolgálni? Vessünk egy pillantást jelenlegi helyzetünkre is, hogy lássuk, honnan kell elindulnunk a cél felé.

Az elmélkedés így igazán gyakorlatias, életszerű lesz, és elősegíti Istennel való tudatos kapcsolatunk elmélyülését.- Első gyümölcseként hamarosan érezni fogjuk a lelki kiegyensúlyozottságot, a- melyet eddig talán annyira nélkülöztünk.

Elmélkedésünk máris ima, mert Istenhez emeli lelkünket, de

/

még inkább átszőhetjük kéréseinkkel. Álljunk ellen azonban a nagy kísértésnek, hogy mi mondjuk meg Istennek, mire van szükségünk. Mégha valami határozott kegyelmet kérünk is tőle, akkor is tegyük mindig hozzá - éspedig teljes meggyőződéssel - az elengedhetetlen feltételt: ",.. feltéve, hogy ez a Te akaratod". Általában azonban inkább azért imádkozzunk, hogy mindenben felismerjük Isten ránk vonatkozó akaratát, s ennek teljesítéséhez kérjünk erőt. Újítsuk fel napközben is gyakran ezt az elhatározásunkat egy fohászimával: "A Te akaratod legyen meg, ne az enyém!" Ha egy gondolat különösen megkapott minket az elmélkedésben, azt is elevenítsük fel gyakran napközben.

De miért kell lehetőleg elkerülnünk a határozott kéréseket? Azért, mert nagyon könnyen becsapjuk magunkat és saját vágyainkat Isten akaratának képzeljük. Sokan képesek azzal áltatni magukat, hogy Isten irányítása alatt állnak, jóllehet csak saját elképzelésüket erőltetik rá másokra. Ugyanígy tévedhetünk, amikor szinte csalatkozha- tatlanul kijelentjük, hogy mi a legjobb mások számára: "Ezt a személyt Istennek meg kell gyógyítania súlyos betegségéből, mert még szükség van életére... " "Azt pedig meg kell szabadítania lelki zavaraitól. .. " s ennek megfelelőleg imádkozunk az illetőkért. Jó adag beképzeltség húzódik meg az ilyen imák mögött, hiszen jobban akarjuk tudni Istennél is, hogy kinek mi válik javára. Ezekben az esetekben is sokkal helyesebb, ha Isten akaratának teljesedéséért i- mádkozunk.

Aki helyesen imádkozik, emberfeletti erőt merít az imából. Oly bölcsességre tesz szert, amely messze felülmúlja saját képességeit. Lelki békéiét pedig a legnagyobb sorscsapások sem képesek megingatni. Amint pedig felhagyunk azzal, hogy mi parancsolgassunk Istennek, érezni fogjuk, hogy O átvette életünk irányítását és mind