A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
II- Hát azt csak ő tudná megmondani. De az szent igaz.- Béla fiam, nekem kezd ez az egész dolog nem tetszeni. Honnan veszed?-Azt nem mondhatom meg. De Daninak két élete van. Itt Lőcsfalvánnem iszik, nem káromkodik, kerül minden botrányt, nem nőzik. Egyszóval jó keresztény, derék becsületes polgár ember. Megteszi minden kötelességét. Borzasztóan féltékeny lőcsfalvi jó hírnevére. Mégis fenyegette cimboráit, hogy aki elmukkantja magát, akár meg is veheti a koporsót, mert végez vele... De mint Dankó Pali a lászlói bandában van... velük iszik, dorbézol, káromkodik mint a záporeső, szid Istent, papot, kormányt. Én még sohasem láttam ilyet. Addig nem törődtem vele, míg a családba bele nem keveredett. Az ő dolga. De most Ágnes húgom boldogságát nem engedhetem, ha bosszút is áll rajtam, el kell árulnom.- De hát miért nem szóltál rögtön, a hirdetés előtt? Ejnye, ejnye! Most hazamégy fiam. Nem szólsz senkinek egy árva kukkot sem. Sem apádnak, sem Ágnesnek, de még a legjobb barátodnak sem! Értetted? Majd én magam nézek utána Dani két életének. No, addig is Isten áldjon, fiam! ☆ Másnap reggel a lőcsfalvi pap befogatott Gyurival, a kocsisával.- Menjünk Gyuri, Szentlászlóra. Elsőbbet a parókiára, onnan meg a csendőrörsre hajtsál. Utközbennem esett szó. Gyuri csak csóválta a fejét, hogy mi történhetett, hogy gazdája annyira bele van merülve. Próbálkozott párszor, de mintha a Bükk-hegy oldalának beszélt volna. Egyszerre csak megszólal, Gyuri nem akar hinni a fülének.- Te Gyuri, mit szólnál hozzá, ha Kömlős Dani el akarná venni a húgodat?- Mármint hogy a várhegyi Kömlős Dani?- Az hát.- Hát, csak nagyon örülnék neki, mert jobb kezekbe aligha kerülhetne. Erre megint megkezdődött a hallgatás. Csak a lovak trappolása hallatszott a poros úton. Sehol sem időztek sokáig. Hazafelé a pap még szótlanabbá vált, mintha a parlament rászavazta volna az egész ország gondját. ☆ Ebéd után a pap rágyújtott a pipájára, mintha az lenne egyetlen vigasztalója és bámulta a füstkarikákat.- Megáll az ember esze! Olvastam én már úri betyárokról, akik nappal tisztességes emberek voltak, éjszaka meg bankot raboltak.
