A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-05-01 / 5. szám

/

Csér László S.J.

BOLDOGSÁG

ÚTJA

—___ 2. A SZELÍDEK

"Boldogok a szelídek: övék lesz a föld.."

/

mondta az Ur a hegyen.

ENNEK HALLATÁRA óvatosan és kétkedve nézünk körül, szelíd emberek után kutatva. Gyenge embereket látunk, lázadó embereket tömegesen. A szelíd ember azonban erős ember és nem lázadó ember. Merünk-e magunkra nézni? Megtaláljuk-e magunkban ezt a ritka, értékes emberi kincset?

A lázadás korunkban olyan általános jelenség, hogy alig látunk mást. Ez a lázadás általános; nincsen emberi életünknek olyan területe, amit ne dúlna föl.

Kezdete messze nyúlik. Mint hajlam egészen ősszüleinkig, akik föllázadtak Isten tekintélye ellen és a maguk akaratát választották a Teremtő akarata helyett. Már Kain is lázadt az igaz testvér ellen; irigysége gyilkosságra vitte. Már a Választott nép története is a lázadás története; Isten verésének sorozatáról olvasunk az ószövetségi szent könyvekben.

A nagy történelmi csúcspont, Krisztus születése új embert hozott a földre; az Isten akaratának engedelmeskedő Istenember tanítása és Egyházának szervezete fölépített egy hierarchikus rendet, ahol a Láthatatlan Krisztus vezetése mellett, az Egyház Látható feje az apostolok utódjaival vezette, irányította a népesedő egyházi nagy családot. A tekintély szent volt politikai és társadalmi síkon is. Az uralkodók Isten nevében uralkodtak, akkor is, ha emberi hatalomvágyuk csak szólamnak használta az Isteni tekintélyt.

Az Isten fönnhatósága alatt élő emberi társadalmat azután kikezd-