A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
47 A gyermeknek most bele kell szokni az egyedi egzisztenciába; meg kell tanulni egyedül járni, egyedül enni, és íjgy tovább. Úgy látszik, hogy ez a tényező határozza meg a gyermekkor életformáját. A gyermek védett világban él. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a szülők (az édesanya, de rajta keresztül, közvetve, az édesapa is) a gyermek és világ közé állnak. Az újszülött számára, gyenge ellenálló ereje miatt, a világ még ellenséges hely. A szülők fogják fel az ellenséges világ első támadásait. Ok védik meg a gyermeket a testi veszélyektől és a lelki sebesülésektől. Táplálják, gondozzák, ruházzák őt... A világ így szükségképpen idegen marad a kisgyermek számára. Az állandóan visszatérő "Mi ez?" az idegenség kérdése a gyermek ajkán. Az édesanya lefordítja azt a nagy "idegent" a gyermek szemléleti és érzési világának nyelvére. Látszólag "hamis" felelet az egyedül helyes válasz a gyermekkérdésére, mert csakis ezt érti meg. A szülők figyelemből és szeretetből épített térrel veszik körül a gyermeket. így az otthonosság és a védettség érzése tölti el lelkét. Mondjuk helyesebben: a gyermeknek nem is jut eszébe, hogy voltaképpen léte nem védett és nem otthonos, mert a szülők körében a tekintély, a védelem és az adakozás forrásánál él. A gyermek lelkialkatában magában is találunk egy hasonló védőburkot. Nem szokott még hozzá azokhoz a megkülönböztetésekhez, amelyekkel a felnőtt széttaglalja saját világát. A "kívül" és a "belül" például nem különbözik egymástól a gyermek szemléletében. A lelki tartalom és a külső valóság teljesen egybeolvad számára. Az elképzelt dolog már meg is történt. Ebben rejlik az úgynevezett "gyermekhazugság" gyökere. Csak lassanként veszi észre a képzelet és valóság közötti különbséget... A külvilággal szemben pedig még a számunkra leghétköznapibb megkülönböztetéseket sem használja a gyermek. A bábu éppen úgy él számára, mint az állat, viszont az álattal is úgy bánik, mintha egy minden iniciatíva nélküli játékszer lenne... Csak lassan különbözteti meg az ellenséget a baráttól; innen a gyermek határtalan bizalma... A cél és az eszköz fogalma még nem alakult ki benne. Ezzel természetesen nem azt akarjuk állítani, hogy a gyermek nem képes akaratát keresztülvinni. Ez azonban nem tudatos, hanem ösztönös módon történik nála. Az ok és az okozat összekapcsolása is csak lassú tapasztalati érés során történik meg. És így tovább. Ez a magatartás egy védőfalat von a gyermek köré, s elősegíti nyui
