A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

ROMANO GUARDINI

45

HZ EMELET HLLOdlflSRI

Rz életkorok erkölcstaní és pedagógiai kiértékelése

■ / f

I. Elet az anyamellben,

születés, gyermekkor

A gyermek életalakzatának megrajzolásával kezdjük. Mi magunk már nem vagyunk gyermekek; ezért tudatában kell lennünk, hogy a gyermekkor megítélésében tévedhetünk. A felnőtt embernekkülönleges viszonya van saját gyermekkorához; egészen közel áll hozzá és mégis annyira idegen tőle; emlékezik még reá, de ugyanakkor már elfelejtette. A gyermekkor emlékeit mindig fenyegeti az egyoldalú átstilizálás veszélye.

Bevezető áttekintésünkbe már felvettük, hogy az egyes életkorok között kr í z i sko rs z akok találhatók. Ilyen kríziskorszak van már a gyermekkor előtt is. Ez az állítás különös hatást vált ki első hallásra, hiszen a gyermekkort általában feltétlen kezdetnek tekintjük. Mély lélektani ismereteink azonban meggyőznek arról, hogy az anyaméhvalódi életet hordoz, nemcsak élettani, hanem lélektani fejlődés értelmében is. Erre egyébként az édesanya magától is rájön. Nem térünk ki arra, hogy miként is történik a lélektani fejlődés az anyaméhben. Egyet biztosan tudunk; az embrionális fejlődés utolsó szakaszában már lelki életet tapasztalhatunk. A lélek élete ekkor azon- banmég "tudattalan". Ha számunkra nehézséget okozna ez a fogalom, akkor gondoljunk csak az álomra. Az álomban nem szűrik meg teljesen sem a lelki, sem a szellemi élet; ez a legkézenfekvőbb bizonyí-