A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

40

Szabó Ferenc S.J.

PROHÁSZKA és MARX

Ismeretes, hogy PROHASZKA OTTOKAR a szociális apostolkodásnak hazai vezére volt a 90-es évektől egészen 1927-ben bekövetkezett haláláig. Prohászka még Rómában kapta az egész életre szóló indítást; a nagy szociális pápának, XIII. Leónak elvei vezérlik, amikor hazatérve megindítja a harcot a Tőke uralma ellen. Megszűntetni a kapitalista termelés anarchikus módját és olyan termelési móddal váltani fel azt, amely a munka és a tőke új kapcsolatán, a munkásnak és a tőkésnekközösségén épül fel. A termelésnek ezzel a reformjával megszűnik a proletáriátus. Radikális program ez, amely meghökkenti a magyar pénzembereket. De Prohászka határozott, mert a pápára hivatkozhatik: "Ne féljünk itt a radikalizmus vádjától. Aki ezzel vádol, annak mi azt feleljük, hogy voltaképpen csak azt akarjuk, amit XIII. Leó pápa akart. XIII. Leóval hirdetjük, hogy a pro- letáriátusnak joga van emberhez méltó életre, joga az otthonra, a család fenntartására, a munkának a termelés gyümölcseiben való igazságos részesedésére... Valljuk a magántulajdon szentségét, de nem minden magántulajdonét; nem valljuk a plutokrácia rettenetes uzsoráinak, nem a közjóval ellenkező terjeszkedésének jogait... "

Prohászka korán meglátta, hogy az "új szekta", a szocializmus meghirdette a kereszteshadat a tőke ellen. A XIX. század második felében forradalmi eszmék szervezik a munkás-tömegeket; ezek az új eszmék már-már kiemelik sarkaiból a világot. Prohászka megfújja a riadót a "Magyar Sión" 1893—i évfolyamában;

"Hangzik már mindenfelé a kakasszó, - néhol a kultúra dómjára fölszáll már a vörös kakas is, s akinek az ágyuk eddig nagyon is keményen volt megvetve, azok a kakasszót hallják, - csak azok alusznak, akik puhán feküsznek... az eddig dívott liberális gazdasági rendszer párnáin. Aki a liberális jogfosztó és zsarológazdasági rendszer ellen fölemeli szavát; azt szocialistának deklarálják... "

Igaz, a világ valamiféle szocializmus felé halad, állapítja meg