A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
37 VÉR ÉS LÁNG KÖZÖTT CSÁK LÁ Regény a spanyol forradalom tdejéből (14. folytatás) O lesz a legjobb vezér. Múltak a napok s közben folytak a megbeszélések. Jósét felvették a kongregációba, már gyűlésen is volt egyszer, először és egy jó időre utoljára. A főtisztelendő úr (P. Prézes) nyomtalanul eltűnt, amint egyesek megjegyezték: "Elcsavargott". A fiúk azonban tudták, hogy veszélyben az élete. Egyik délután együtt ültek Femandó, Estaban, Jósé, Posada Andres egy nyolcadikos és Soberon Mánuel ötödikes. Femandó szobájában beszélgettek. Nemsokára jött Luis is, aki valahogy vezérnek számított közöttük. Estaban éppen pálmafáját mutogatta a fiúknak, mely kicsi volt még, gyenge, de mint ő mondta, egyszer erős lesz és terebélyes, gyönyörű zöld és szép, úgyhogy majd ki kell ültetni a kertbe, éppen úgy, ahogy ő is nagy tetteket fog véghezvinni. Luis idegesnek látszott, gyorsan kezelt velük és elővett egy papírlapot.- Fiúk, van szemetek, láthattok mindent. Aki azt hiszi, hogy To- ledőban huszonnégy óráig még nem történik valami rettenetes, az őrült. Az utcán bántalmazzák a polgárságot a vörös katonák, betörnek a kolostorokba és a templomajtókat feszegetik. Azok a hírek, melyek városainkból hozzánk jutnak, nálunk is valóra válnak! Csend lett, mindnyájan igazat adtak Luisnak , hisz szüleikmárnem akarják kiengedni őket a házból.- Mivannálad, - kérdezte Andres, hogy megtörje a kínos csendet. Luis keserűen nevetett: - A mi sorsunk, ami ránk is vár. .. - Aztán gépiesen, szinte fagyasztó nyugalommal olvasni kezdett: "Cordobában eltettek láb alól százkilencvenöt túszt. Köztükhuszon- egy papot, tizennégy apácát. A börtön udvarára vitték őket s a régi száraz kútba dobták valamennyit. A kút aljára előzőleg dinamit-pat- ronokat helyeztek, villannyal összekapcsolták, s felrobbantották.
