A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
20 meterjesztés modem eszközeit és nem szabad megengedni, hogy anyagiak hiányában legyen kénytelen róluk az Egyház lemondani. Ezért a zsinat figyelmezteti kötelességükre mindazokat, akiknek a katolikus sajtót, filmtermelést, rádiót, televíziót kell támogatniok. Az eredményes társadalmi összefogást biztosítják majd az egyes helyeken évente rendezendő sajtó, film, rádió és televízió-napok. És amint a Szentszék már megszervezte a maga külön bizottságát, az egyes országokban is meg kell teremteni a sajtó, a film, a rádió és a televízió erkölcsi vonatkozású problémáit állandóan tanulmányozó bizottságot. Ezek nemzetközi szervezetbe tömörülve nagy tekintély- lyel és eredményesen védhetik majd a katolikus világnézet értékeit. A zsinat rendelete végén utasítja az említett pápai bizottságot, hogy a rendeletben hangoztatott elvek és program részletes megvalósításának megkönnyítésére adjon ki egy külön direktóriumot. IV. Az Egyházról szóló javaslat vitája. A zsinat második ülésszakának több mint a felét az Egyházról szóló javaslat vitája töltöttebe. A pápa az ülésszakmegnyitásakor mondott beszédében hangsúlyozta, hogy, amint az első vatikáni zsinat a múlt század közepén Péter mindenkori utódjának Krisztus földi helytartójának, a pápának a pozicióját határozta meg a hittudomány nyelvén, hasonlóképpen a második Vatikáni Zsinatnak a lelkeket az apostolok utódjaiként kormányzó püspökök hivatás- és munkakörével kell ugyancsak dogmatikai szempontok szerint foglalkoznia. Maga a szentatya jelölte meg a hittudományi kutatás irányát, amennyiben sürgette: a zsinat dogmatikai vitáinak célja az legyen, hogyapüspököknek a pápához való viszonyát tisztázzák. Krisztus földi helytartója a világegyház kormányzásában a püspökök segítségére akar támaszkodni, határozza meg tehát a zsinat, hogy a püspököknek mennyiben joguk és kötelességük a pápát támogatni. Nem kétséges, hogy az első Vatikáni Zsinat döntéseit éppen mert a legünnepélyesebb módon hittételként definiálta a pápa primátusát, megtámadni nem lehet. Az első Vatikáni Zsinat tanítása szerint az Egyházban az egész Egyházra vonatkozólag a lelki hatalom teljességét a római pápa birtokolja éspedig mint hivatalával együttjáró rendes és közvetlen joghatóságot. Tehát a második Vatikáni Zsinat nem arról vitázik, hogy a pápa ezen lelki hatalmának teljességében a püspökök osztoznak-e. Senki püspöknek sem juthat eszébe, hogy az Egyház abszolút monarchikus szervezetét alkotmányos monarchiává alakítsa át, amelyben a pápa ugyan a legfőbb tekintély, de hatalmát csak
