A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

10

a Balatonon, az tudja, hogy a villáknak mindnek neve van. Valamiféle lak. Látjuk ám, hogy egy szép kis villa kiadó. A neve Imád-lak.- Már megint összekevered a neveket, Lajos, - szólt bele a felesége. - A villa neve Virág-lak volt...- Elvira, miért nem engeded Lajost beszélni?! - szól bele a kán- torné.- Volt ott Imád-lak is. Magam is jól emlékszem. Ismerem Almádit. - Kuruttyolt bele az orvosné.-De én határozottan tudom, hogy a mi villánk neve Virág-lak volt. - Epéskedett a jegyzó'né.- Hát legyen Virág-lak - folytatta a jegyző. - Érdeklődtünk, hogy yhez kellene fordulnunk a bérlet ügyében. Hát az atyafi, akit megszólítunk, magyarázgatja is az utat.- Dehát olyan kis fészekben, mint Almádi, nem is kell irányítás - mondja ismét az orvosné. - Ismerem nagyon jól Almádit.- Mondd a históriát, drágám, s ne szakítsuk annyit félbe az uramat - turbékolta következetlenül a jegyzó'né.- Hát elég az hozzá - folytatná a jegyző - hogy eltévedtünk.- Dehogy is tévedtünk el, Lajos - szakítja ismét félbe a felesége. - Jó úton mentünk csak a házat tévesztettük el...- Hát az aztán igazán mindegy, hogy az utat vagy a házat tévesztettük el. Elég az hozzá, hogy rossz helyen kopogtattunk...-Nem is kopogtattunk. Hát nem emlékszel? Hisz ez a történet csattanója... csak benyitottunk... - vág bele ismét a jegyzó'né.- Jó, hát benyitottunk - kezd bele újra a jegyző. - Senki lelket nem láttunk. Elkezdtünk kiáltozni... Halló! Van valaki itthon? De semmi válasz...- Már hogyne lett volna válasz, drágám. Volt válasz, ha nem is emberi hangon - javítja ismét az asszonya.- Hát persze hogy emberi hang volt, ha papagály utánozta is, de emberi hangon beszélt...

Erre bejött a szolgáló, súgott valamit a lőcsfalvi papnak, aki nagy sajnálkozás közepette búcsút vett a társaságtól, mert beteghez hívták.

* * *