A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
10 P. Zrínyi József S.J. „A SZÍV” az emigrációban A második világháború orkán- szerú hatásai még élénken élnek mindnyájunk emlékezetében. A kíméletet nem ismerővihar számtalan életet oltott ki vagy tört derékba. Egy másik hatása az volt, hogy milliók életfáját szakította ki az őstalajból és dobta idegen földre. Különféleképpen hívta a világ ezeket a szerencsétlen, hazai földből kiszakított és föndönfut óvá tett embereket. A leggyakrabban használt nevük DIPI volt. Az elnevezés találó volt. Nevezték őket emigráltaknak vagy refugeeknek is. A név nem fontos, csak a lényeg ami velük történt. Az élet törvénye az, hogy fenn akar maradni. A fennmaradáshoz táplálék kell. Táplálékpedig van különféle. Az egyik leglényegesebb a "mindennapi kenyér", amelyet Krisztus Urunk belefoglalt a Miatyánkba. De - ezt most már mindenki tudja - nemcsak kenyérrel él az ember. Kell az embernek szellemi táplálék is. Kell a tudás, amit normális körülmények között tanulással szerez meg az ember. És kell a lelki kenyér is, mert nélküle elsorvad az ember. Az emigrált magyarság minden képzeletet felülmúlószívóssággal kapaszkodott az életbe. A legtöbben mindent élőiről kezdtek. A küzdelem, az új világba való belehelyezkedés, az új egyensúly megtalálása, valami gyökér és biztonságérzet megkeresése keserves volt. Vannak még most is sokan olyanok, akiknek ez még mindig nem sikerült. Nyilvánvaló dolog volt hamarosan a nagy összeomlás után, hogy a kivándorolt magyarságnak égetően szüksége van lelki támasztékra és vigasztalásra. Romhalmazon új életet építeni enélkül nem lehet. A SZÍV azzal a céllal indult el 1953-ban, hogy a kivándorolt magyarságot lelkileg megerősítse egy új élet megalapozására. A kezdet
