A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 3. szám
36 A szabadság az ember legnagyobb kincsei közé tartozik, de vigyáznunk kell, hogy szem elől ne tévesszük a helyes használatát sokszor meggátlóveszedelme- ket. Erről napjainkban főként a gyarmati jellegük levetése után szabaddá lett új népeknek nem szabad elfeledkezniük. Az elmúlt évek nem egy eseménye mutatta, hogy a gyűlölet, a bosszú és uralomvágy, a gyors meggazdagodás kísértése s az államügyek vitelére való alkalmatlanság mennyi szörnyűséges visszaélést szült a szabadsággal s az újonnan önállósult népeket nem egyszer a végső romlás szélére sodorta. A szabadság helyes használatához az ész és szív érettsége szükséges, ezenfelül az igazságosság, a jog és felelősség fejlett erkölcsi érzéke. Természetesen fontos még mindannak alapos ismerete, ami a kormányzáshoz, a közigazgatáshoz, a népműveléshez s a nemzet békés fejlődéséhez tartozik. Ha egy állam polgáraiból, főként a vezetésre hivatottakból ezekatulajdonságok hiányoznak, vége a köz javának. Havi imaszándékunk ezért hármas kívánságot foglal magában: ezek az új népek az igazságot ke r e s s ék (vagyis csak azt, amihez joguk van s ugyanakkor ne sértsék mások jogait.) A túlzott nacionalizmus, saját népünk korlátlan érvényesülésének keresése rendszerint vakká tesz bennünket az igazságosság kívánalmainak irányában. Azután azt kívánja az imaszándék, hogy a békét keressék. A gyűlölködés, az ellenségeskedés, aháborúskodás (hacsak nem igazságos védekezésről van szó) sohasem lehet a közjó ügyének előmozdítója. Aki viszont a békét keresi, az viszi előbbre az emberek boldogulásának ügyét. Végül az imaszándék azt említi, hogy az igazságosságot és békét okos együttműködéssel keressük. Két borzalmas
