A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 3. szám
31 II. A liturgia reformjára vonatkozó zsinati konstitució. A zsinat második ülésszakának bezárásaként tartott nyilvános ülésen, dec. 4-én d. e. 11 óra 5 perckor hirdette ki Felici c. érsek, a zsinat főtitkára a liturgia reformjára vonatkozó szavazás eredményét. Az Egyház szertartásrendjének reformját elrendelő zsinati konstitució ennél az utolsó szavazásnál 2.147 szavazatot kapott, míg anega- tív szavazók száma csak 4 volt. A szentatya a következő szavakkal hagyta jóvá és emelte törvényerőre a zsinat munkájának első nagy eredményét: "Az oszthatatlan Szentháromságnak, az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. A törvényesen összeült Második Vatikáni Zsinat színe előtt fölolvasott konstituciót a zsinati atyák elfogadták. így mi is Jézus Krisztustól kapott apostoli hatalmunk erejében a zsinati atyákkal együtt a Szentlélekben azt jóváhagyjuk és kihirdetését elrendeljük". Ezzel a pápai jóváhagyással a liturgia reformjára vonatkozó zsinati konstitució azonnal törvényerőre is emelkedett. Felici érsek a zsinat főtitkára közvetlen az ünnepélyes jóváhagyás után azonban közölte, hogy az új törvény csak február 16-án lép érvénybe és addig azt senkinek semmiféle módon sem szabad alkalmaznia. Ismételten használtuk a kifejezést, hogy "zsinati konstitució". Lássuk csak, hogy az egyházi szóhasználat mit is akar mondani evvel a megjelöléssel. A világegyház főpásztorainak szenátusa korábban is mindig kettős céllal ült össze: egyrészt tisztázni akarta a hitigazságok körül felmerült egyes problémákat, azaz mint az Egyház rendkívüli tanítói testületé kifejtette a hitigazságok tartalmát, rögzítette azok értelmét, és védte a különböző tévedésekkel szemben. A zsinat ilyen tanítójeliegű megnyilatkozását nevezik konstituciónak. Másrészt arra is szüksége volt mindig, hogy a zsinat az Egyház fegyelmi életét rendezze, a mindennapi élet gyakorlatát meghatározó törvényeket hozzon. Mint az Egyház legfőbb törvényhozó testületé rendeletéin, d e k r é t u m a i n keresztül tette ezt. Mivel a liturgia reformjára vonatkozó zsinati rendelkezések hittudományi alapját is meghatározták a zsinati atyák, ezért a liturgiái javaslatból nem rendelet lett, hanem a konstitució rangos cinét viseli. Joggal minősítette a zsinat ezen első rendelkezéseit konstituciónak, hiszen a liturgia reformjára vonatkozó döntések előtt az Egyház szertartásrendjének hittudományi megalapozását találjuk. Először történt, hogy az Egyház rendkívüli tanító tevékenységének tárgyául a
